Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Pár hónapja ismerkedem egy férfival, én 25 vagyok, ő 31. Ami feltűnt, az a gondolkodásával kapcsolatos, illetve az élethez való viszonyával. Ami a felfogását illeti, úgy összesen, eddigi benyomásaim alapján, elég érett, viszont a korábbi kapcsolataiban egyáltalán nem tudok kiigazodni. Mostanában sokat találkoztunk, és itt jön az egyik dolog, ami megmaradt bennem: mindig csak délután, úgy, hogy este hétre megy valahova. Nem firtattam sokat, hova, haza vagy melózni, egyszer kérdeztem kíváncsiságból, és azzal felelt, hogy a „dolgomra”.

Van, hogy randikra néha csak úgy beesik, de sokat beszélgettünk, mégis úgy érzem, keveset tudok róla. Elmondása szerint ő is komoly kapcsolatot szeretne, és mikor velem van, úgy érzem, hogy komolyan gondolja. Nekem furcsa, hogy nem mer beszélni az érzéseiről, illetve arról, hogy mit is szeretne az élettől. Látom, hogy mibe nem mehetünk bele, mikor fáradt, vagy csak lehangolt.

Olyan sok lemondásban volt része eddig, ezt tudom, ezt elmesélte. Szóval, kicsit úgy gondolkodik, hogy minek megvenni ezt meg ezt, úgyis elromlik... És ezt az elvet rávonatkoztatja a kapcsolatokra is. Szerintem. Nem bízik az emberekben, bár ez manapság inkább hasznos tulajdonság...én is átmegyek a járda túloldalára, amikor este két nagydarab férfi jön velem szemben, nem kísértem a szerencsét.

Legtöbbször én hívom, ő magától nem jelentkezik, de amikor velem van, akkor tök jól eldumálunk erről-arról.

Szerintetek mitől tarthat, illetve mit tudok tenni az érdekében? Egyáltalán érdemes foglalkoznom vele?