Posztolónk egy ideje próbálkozik egy helyes nővel, a sok pozitív dologba mindössze egyetlen tény rondít bele: a csaj exe pont akkor bukkant fel, amikor ők ismerkedni kezdtek. Ő csalta meg a nőt, majd azzal védekezett, hogy jogosan tette. Csakhogy nincs jogos megcsalás.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szerintetek összeillünk?
Ő: 26 éves - legyen Viki - önálló, de nincs meg benne az a mártírkodás, ami az erős, egyedülálló, munkamániás nőkben van. (Nekem sok nővel az volt a bajom, hogy nem láttam bennük a természetességet (a természetes kedvességet) és még ha fülig mosoly is valaki, érzem a feszültséget, amivel egyben tartja önmagát). Két hónapja ismerkedünk. Sok közös téma van, amin órákig jó hangulatban elvagyunk. Mértékletes alkoholfogyasztó, akár csak én. Az a nő, aki sokat piázik, valamit el akar nyomni magában, egy alapvetően egészséges lelkű ember nem is kíván annyit, mert nem kábszerként kell neki.
Viki volt pasija akkor kezdte el keresni őt, amikor mi ismerkedni kezdtünk. Valahogy megtudta. Anno ő csalta meg Vikit. Azzal védekezett neki, hogy jogosan tette. Csakhogy szerintem nincs jogos megcsalás.
Én: (25) folyamatosan küzdök, mert vannak céljaim az életben. Szeretek élni, vannak hobbijaim, szeretem a munkámat, tudok fejlődni is benne. Büszke vagyok arra is, hogy kevés fizetést kaptam az elején, melyhez képest most már jobban állok. Szeretek haladni az életben előre, és új dolgokat kipróbálni: sok mindenre nyitott vagyok. Ha fárasztó kezd lenni egy kapcsolat, akkor tudom, hogy nem kellek az illetőnek, és nem áltatom magam. Nem a szavaknak, hanem a tetteknek hiszek: voltak, akik azt mondták, én vagyok az első, akit ennyire szerettek – aztán a következőnek is ezt mondják nyilván. Van bennem egy kis állandó félelem, hogy átverhetnek, de mindenkiben megbízom: egyszer. Semmilyen végzetben, sorsszerűségben meg eleve egymáshoz rendelésben nem hiszek, maximum abban, hogy két értelmes ember, ha összeillik, akkor miért legyenek külön...? A megérzéseim általában beválnak, néha zsigerből jönnek és azonnal, de persze nem száz%