„Úgy érzem, én sokkal többet teszek érte. Vagy még ezek ellenére is kicsit hátrálnom kéne?” - Amikor beköszönt a kommunikációs tompulás, új megoldások felé kéne nyitni. A pasi, bár beszédképes, mégis inkább a haverokkal cseveg szívesebben, semmint a barátnővel. Legyenek akár összezárva, konyhában, autóban, Posztolónk egyszavas válaszokat kap.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Szeretettel küldöm történetem, mások okulására akár.
Sziasztok! A párom 32, én 34 vagyok, kb. három éve vagyunk együtt.
Először azt hittem, hogy fél az elköteleződéstől, és azért nem akar összeköltözni, de végül ez is meg lett valósítva. És innentől kezdődik a lényeg+probléma, mert van, hogy alig szól hozzám. Nem csak a lakásban, hanem az autóban, vagy ahogy a konyhában egymás mellett állunk főzéskor. De tud beszélni, mert ha szól a telefonja, akkor akárkivel hosszasan eldumál. Most lehet, hogy ez az együttélés miatt lett így. Nekem ő az első, akivel hosszabban együtt élek, tehát nem szeretném kioktatni vagy elmagyarázni neki, hogy ez miért is gáz, ha magától nem érzi.
Beszélgethetnénk bármiről, akár a semmiről is. De még a semmiről sem. Ha én megjegyzek valamit, akkor egyszavas a válasz. Nem érzelmi dolgokról beszélnék, a túlzásba vitt lelkizés engem is untat. Nem akarom azt sem, amit ő „csivitelésnek” hív - ez a női semmiről és folyamatos dumálás, ahogy ő elnevezte.
Úgy érzem, én sokkal többet teszek érte. Vagy még ezek ellenére is kicsit hátrálnom kéne? Ez egy nem tervezett kapcsolat volt, nem szemeltük ki egymást, csak valahogy közelebb kerültünk egymáshoz, de amikor megismertem, semmit nem mozdított meg bennem, aztán lassan megláttam a szeretni való, előnyös oldalait.
Én mindig szabaddá tudom tenni magam hétvégére, meló mellett is, de ő vacillál sokszor, pedig ő maga osztja be az munkaidejét. Van, hogy szívesebben választ mást. Tudom, hogy az nagyon ritka, hogy két ember ugyanannyira szereti egymást, de akit kicsit is kedvelek, azért csak beszélek vele, vagy egy spontán mosoly, vagy érintés. Ezek mit jelentenek egy férfinál? Az elején ez nem volt, normálisan álltunk egymáshoz, szerettünk együtt lenni, később alakult ki a mostani állapot.
Mindez mit jelent? Akkor most meg vagyok unva? Csak nem mondja ki? Nem azt akarom, hogy mindennap elmondja, én vagyok az élete meg minden boldogsága, mert az megint egy szélsőséges valami, de kell lennie egyéb középútnak.
