Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Lehet, hogy ez nem is számít még kapcsolatnak, de nagyjából négy hónapja együtt vagyok a barátommal. És ott tartunk jelenleg, hogy gyakran elbeszélünk egymás mellett. Bizonyos szituációkban, ha nem tetszik neki valami, akkor elég lekezelően tud beszélni velem. Ha nem hagyom magam és beleállok az ügybe, akkor nem hajlandó beismerni a tévedését. Azt mondja, hogy ez jogos reakció a részéről az én viselkedésemre... Mások felé nem ilyen, a haverjainak sok mindent elnéz, meg lenyel, olyanokat, amiket én már nem tudnék.        

               Ha nem szólok vissza, vagy mindig a kedvében járok, vagy elnézem neki ezeket, később nekem lesz rosszabb, mert látja, miket engedhet meg magának. Olyat mondott egyszer: Próbálok hűséges lenni – kiszaladt a száján, és nem is vette észre, de nekem sokat elárult. Beszélni beszélünk, de főleg ő szeret beszélni: elmondja, melyik rokonával veszett éppen össze és milyen szemét, kit utál még folyamatosan, majd magára tereli a szót. Véletlenül se rám. Neki az lenne az ideális barátnő, aki néma és mindenbe belenyugszik.

Van, hogy megbeszéljük, megyek hozzá, ő meg elfelejt nekem szólni, hogy nem lesz otthon, korábban megy dolgozni, vagy akármi. Hazaér, kajál, tisztálkodik, felmegyek, majd bevallja, hogy hulla fáradt hozzám. Még beszélni is, még a jelenlétem is fárasztja? Most már lassan fél órákban mérjük a kapcsolatunkat, ennyi ideje jut rám. Van értelme ezt így folytatni?