„Fiatalok vagyunk ahhoz, hogy a mindennapi civódásokból sajtoljunk magunknak energiát a túléléshez, mint nagyanyáink” - A csaj megunta, hogy párja mindent rajta vezet le, ezért egy szép nap bedobta a lakáskulcsot a pasi postaládájába, majd lelépett. De nem végleg. Mikor kell szünetet tartani és segít-e a kapcsolatokon?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A párom és köztem voltak viták, mindketten makacsok vagyunk és épp egy elég nehéz időszakon voltunk túl. Sokszor én sem úgy beszéltem vele, ahogy kellett volna, de ha túlreagáltam valamit, azt vállaltam és bocsánatot kértem. Ő ezt a szót nem szereti használni, inkább gesztusokkal fejezi ki. De néha úgy tűnt, elhidegültünk egymástól, gyakran nem is beszéltünk. A problémáit többnyire rajtam vezette le. Azzal büntetett, hogy elment piálni vagy összehasonlítgatott az exével, mert tudta, hogy ez a gyenge pontom, és ez fájt a legjobban. Sokszor próbált lenyugodni, de annyira megszokottá vált, hogy ott van mellette valaki, aki alkalmas a levezetésre, hogy már érződött. Néha észre se vette, ha megbántott. A lényeg, hogy eljöttem tőle. Nem szakítottunk, csak írtam neki egy levelet, majd a kulcsomat a levélszekrénybe dobtam.
Ha már nem szerelmes, ha már nem érzi amit kell, illetve fölösleges lettem, minek is ezt tovább? Fiatalok vagyunk ahhoz, hogy a mindennapi civódásokból sajtoljunk magunknak energiát a túléléshez, mint nagyanyáink.
Aznap este hívott, megmondtam neki, hogy a megszokása rossz irányt vett. Két hét után találkoztunk újra. Ő akart beszélni. Nagyon lestrapáltnak tűnt. Talán ez alatt az idő alatt jött rá, hogy mit is veszített. Elmondta, hogy belátja, csak magával volt elfoglalva és ígérgetett. Nem akar elveszíteni. Elmondta, hogy folyton én járok a fejében és adjak időt. Nem bírja nélkülem, kicsit besokallt, stb.. Próbáltam ezt nem úgy érteni, hogy hiányzik valaki, akin levezetheti a dühét. Azzal is beérte volna, ha legalább csak beszélünk. És azt vettük észre, hogy egy kicsit az újra találkozás olyan, mint az elején. Egy kicsit mindketten visszatértünk önmagunkhoz. Minden találkozást annyira vártunk, mint a kapcsolatunk elején. Nem akarom elszólni magam, de talán javulás várható. DE: mikor kell szünetet tartani és tartósan segít-e a kapcsolatokon? Ha más is volt, vagy van hasonló helyzetben, az ő válasza is érdekelne.