„Addig, amíg meg nem vigasztalódik, vagy talpra nem áll, vagy az útjába nem akad egy másik nő, addig befektet egy csokor gaz árába, ennyit megér” – Levélírónk nem érti a körülötte lévő többi nőt, amikor olcsón adják az újrakezdést, egy olyan pasival, akit egyszer már dobtak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem keresek társat (van), de hosszú ideje érdekelnének a válaszok egy bizonyos helyzetre. Ha van egy pár, akik viszonylag sokszor szétmentek már, legtöbbször apróságok miatt, mit várnak a folytatástól? Amikor hallom az egyik barátnőmtől, hogy az exe mindig visszajön hozzá, és kibékülnek, én örülök vele, mert mi mást csinálhatnék, de magamban meg azt tudom, hogy nem lesz hosszú távú megint, és mindkettő számára csak időhúzás lesz az egész. „De hozott nekem virágot...” - mondja. Édes Istenem, és attól eldobod magad? Hát, nem vagy egy drága lány.
De tovább is van: az exe pontosan tudja, napra pontosan, mióta vannak együtt... Tyű, micsoda teljesítmény! Tényleg megéri még egy esélyt adni neki!!
A csaj szereti a rendet, a tisztaságot, … de majd újra megszokhatja, hogy az exe nem ilyen. De virág az van. Igazából csak akkor lehet valakit táncba vinni, ha hagyja magát. És mit tudok tenni, mert bármit mondok ilyenkor, tanácsot, az az egyik fülén be, a másikon ki, semmi értelme... Csak azért jön vissza hozzá mindig egy összeveszés-szakítás mit tudom én mi után, mert nem akar egyedül maradni, rájött talán, úgy 8 nap után, hogy tényleg egyedül van, mindenféle értelemben. És addig, amíg meg nem vigasztalódik, vagy talpra nem áll, vagy az útjába nem akad egy másik nő, addig befektet egy csokor gaz árába, ennyit megér. Ezen ő csak nyerhet.
Amikor én eddig az életemben valahányszor lezártam egy kapcsolatot, azt sose melegítettem fel újra. A párommal, aki mellettem van már öt boldog éve, sosem volt olyan, amit ne tudtunk volna megbeszélni - teljesen normálisan - és megoldani, értelmetlen libikókázás helyett. Erre mások miért nem képesek?
Andi
