Levélírónk nem belenyugvó típus, és tudja, hogy ha a bizalom meggyengül, minden más is meg fog. Összességében az eddigi kapcsolatait nézve nagyon ritkán kapta vissza azt, amit adott.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 33 éves nő vagyok. A legutóbbi kapcsolatomnak lassan érkezett csak el a vége, kíváncsi lennék, ezeket ki hogyan tolerálta volna: (csak pár dolog)
- Többször vele kellett tartanom egy olyan társaságba, ahol senkit sem ismertem, és nem is vonzott kicsit se, ő meg ott magamra hagyott.
- Ha épp le volt égve, vettem neki amire szüksége volt, adtam neki kevés pénzt is. Nem kértem vissza, gondoltam, minek szóvá tenni, az garasoskodás lenne, majd visszaadja magától. Nem így lett, természetesnek vette. De ha épp én voltam kicsit megszorulva, és tőle kértem bármit, azt rövid határidővel kérte vissza.
- Ha úgy érezte, valaki legyeskedik körülöttem, alaposan ki lettem vallatva. Fordítva nekem semmi jogom nem lehetett a féltékenységre.
- Én is szeretem a szabadságot, de azzal, amire neki lehetőséget nyújtottam (pontosabban, nem faggattam) visszaélt: volt hogy napokra eltűnt, és nem lehetett elérni, majd felbukkant, semmi magyarázat, vagy rövid és semmitmondó (rokonok, kérdőjeles haverok) és ne érdeklődjek.
Hamarosan én léptem ki ebből.
Ő hamar összejött egy nála jóval fiatalabbal.
Én ezekben nem tudtam csak tűzpróbákat látni és "majd elsimul minden”-alapon gondolkodni, vagy abban hinni, hogy majd a kapcsolat felvesz egy ritmust (amilyet felvett, arra nem akartam táncolni) és akkor jó lesz.
Amíg természetes módon megvoltam neki mellette, nem strapálta magát az odaadás terén, de amikor szakítottam vele (egy éjszaka leforgása alatt) foggal-körömmel akart volna vissza. Akkor megkérdeztem tőle, hogy nekem mi a jó abban? Nem tudta a választ. Hát ez az.
Mi lehet annak az oka, hogy ha normális vagyok egy kapcsolatban, a másik fog bekavarni? A szavaiból ítélve: minden férfi ilyen nőről álmodhat. - Akkor miért nem voltam igazán megbecsülve? Nem nagy dolgokra, hanem apró gesztusokra gondolok. Észreveszem, ha teljes irányítás alá akarnak hajtani, és ki tudom nyitni a számat... Nem egy csendes féle vagyok. De valamiért az eddigi kapcsolataimat összességében nézve nagyon ritkán, vagy sosem azt kaptam vissza, amit adtam... Mi lehet ennek az oka ? Ennyire jó lennék, vagy ennyire rossz? Vagy szimplán csak az ilyen típusú férfiakkal volt eddig dolgom.
