„Ha ő valamiért elégedetlen velem, azt simán közli, pl. hogy nem öltözök elég nőiesen (értsd: k*rvásan) és nem festem magam” – Egy nem túl friss kapcsolatnál már előkerülnek a buktatók, csak az a kérdés, állandósulnak-e, vagy most kéne tudatni az úriemberrel, hogy akkor keressen az igényének megfelelő nőt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azt látom, hogy inkább olyan világot élünk, ahol nem érték a párkapcsolat, inkább mindenkinek csak nyűg, vagy olyan, ami ha kicsit nem tökéletes, már kellemetlen. Csak azt a bizonyos tökéletességet főleg a másiktól várjuk, majd az fogja belerakni, persze.
Egy frissnek már nem nagyon nevezhető kapcsolatban vagyok, és van néhány dolog (egy része lehet, hogy csak a fejemben van) ami feltűnt, és hiába nézem el, attól egész biztosan nem múlik el, hanem inkább ismétlődik.
Például: mondjuk X nap találkozunk, de időpontot nem ír, csak aznap dél körül én kérdezem meg, hogy pontosan mikor és hol? Azt mondja, ne haragudjak, elfelejtette. Máskor meg kioktat, hogy ne üzengessünk, ha nem mond semmit, az azt jelenti, hogy a program részéről változatlan.
Én nem szeretem, ha valaki azt hiszi, hogy majd otthon ülök és várok rá, így nem tudom megtervezni a napjaimat. Mindenért szólni kell neki, mint egy gyereknek. De hogy mikor és miért nem ér rá, az is tabu, noha szabadidőből nála nincs hiány, mert most nem dolgozik. Néha vagyok olyan hülye, hogy magamat hibáztatom, hogy valószínűleg amit én tudok nyújtani az kevés. Vele a dolgok megbeszélése úgy történik, hogy többnyire mindent visszadobál. Például:
ÉN: - Nem kerestél
Ő: - De te sem.
vagy:
ÉN: Azt ígérted, hozod, amit megbeszéltünk.
Ő: - Te ígérted azt!
És így tovább.
Azt mondják, hogy a jól működő párkapcsolathoz a személyiség feladása fontos – de kié? vagy mindkettőnké? Ha ő valamiért elégedetlen velem, azt simán közli, pl. hogy nem öltözök elég nőiesen (értsd: k*rvásan) és nem festem magam. Megmondtam neki, hogy akkor keressen az igényének megfelelőt, engem ne próbáljon megváltoztatni, és akkor visszavonult. Szerintem, ha úgy szeretjük a másikat, ahogy van, valahol az lenne az igazi. Én senkinek sem akarok megfelelni olyan szinten, hogy csak én adok valamit és csak engem érdekel a kapcsolat.
Ez már nem az első helyzet és igazából belefáradtam ezekbe, ennyi. Beletörődni nem akarok, de még mindent megteszek, hogy a kedvében járjak. Az elején nem ilyen volt, magabiztos volt minden helyzetben. Udvarias volt velem. Első pillanattól kezdve éreztette velem, hogy vonzónak tart, jól éreztem magamat a társaságában, szépnek éreztem magam és érdekesnek. Visszafordulhat-e még a dolog, vagy már így marad és jobb sem lesz?
