„Azt érzem, nekik nem való gyerek, mert önzőbb és gyerekesebb a gondolkodásuk, mint egy konkrét gyereknek” – Egy válás után a gyerek is ugyanolyan traumás, mint a szülei. Ilyenkor az anyjának legyen annyi esze, hogy gondolatban legalább eddig eljut. Ha egy anya nem látja, hogy ugyanolyan sérülékeny lelke van egy gyereknek is, mint neki, persze, hogy zsákutcában érzi magát.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP!
Elmúltam már negyven, és az igényeim az elvárásaimmal együtt ehhez alakultak. Nem zavar, ha a hölgynek gyermeke van, hiszen korombeliekkel ismerkedem. Az elvált, vagy egyedülálló anyákról írnék pár gondolatot, akiket rossz anyáknak tartok, de nem azért, mert randiznak, hanem mert nem látom bennük, hogy jó anyák lennének - abból, ahogy beszélnek a saját gyerekükről, az jön le, hogy teher és már megbánták, jelen életszakaszukban akadály. Abból érzem ezt, ahogy nevezik őket, beszélnek róluk, meg utalnak rájuk. És valószínűleg otthon is ilyenek, nem csak nekem adják elő az erős, független, nagyszájú, vagány anyát.
Állandóan rohannak valahova, mintha muszáj lenne, hogy fontosnak érezzék magukat, siettetik az időt, majd az megoldja a gondjukat. Komolyan, még ismeretlenül is sajnáltam egyes hölgyek gyerekét, vagy gyerekeit. Azt, hogy él benne némi nevelőszándék, onnan sejtem, hogy rám szól kb. 7 perces késésért. Volt, hogy megjegyezte, ne igyak még egy POHÁR sört, mert ő nem visz haza...
Nem is kértem volna ilyet, saját lábon érkeztem, saját lábon is távozom. A gyerekét nem tudta megnevelni, legalábbis, amiket mesélt róla... iskolai problémák, állandó új dolgok követelése, napi szintű hisztik, ha rossz hangulatban van, „kreatívan” közli véleményét a szomszédok felé, nem szép kifejezésekkel. És hasonló panaszhegyek.
10 perc után, meg miután felengedtek, rögtön arról panaszkodnak, hogy a gyerek/gyerekei ilyen meg olyan elviselhetetlen, kezelhetetlen, semmiben nem segít. Ki tehet erről? Milyennek kéne lennie? Elvált szülőknél, meg vasárnapi apukáknál, a gyerek issza meg a levét az egésznek, rajta is kijön a dolog, hiába próbálják leplezni, a gyerek mindent tud és reagál valahogy.
Látom, hogy neki mi a fontosabb, de az nem a megfelelő, szakszerű (ha van ilyen) gyereknevelés. Nyilván ő is traumás, meg a gyerek is, aki nem tudja úgy levezetni a feszültséget, mint anyu, ő máshogy teszi.
Azt érzem, nekik nem való gyerek, mert önzőbb és gyerekesebb a gondolkodásuk, mint egy konkrét gyereknek. Ha nem látja, hogy ugyanolyan sérülékeny lelke van egy gyereknek, mint neki, persze, hogy zsákutcában érzi magát. Ha még érezteti is vele, hogy nyűg... A gyerek nem fogja megoldani a problémáját.
„Unszimpatikus” emberekkel van energiája találkozni (ahogy mesélte nekem), és azt hiszi, a gyereke nem tudja, hol van. Persze, hogy lerázva érzi magát. Neki nem meséled el reggel, hogy hogyan csiccsentettél be egy unszimpatikus ember kerti partiján.
Egyik elmondta: " - Már látom, ha a gyerekem felnő, vagy azonnal lelép valahova, vagy tehetetlen csődtömeg lesz." - Szép, mi?
És mivel búcsúzik Anyuka? „Legközelebb meghívhatsz egy gyros-ra” – Én meg eltöprengek, hogy ez vajon szó szerinti gyros, vagy átvitt értelembeli gyros (magyarán, hogy másvalamire céloz, amire nekem kell rájönnöm ? ) Azért én nem töröm magam érte, még ha csodapuncija is van.
Volt, hogy egyszer rákérdeztem, hogyan próbálta megmenteni a házasságát, és az a pillantás amivel díjazta kérdésem, az egy beismerő vallomás volt: sehogy. Nem sajnálta, inkább megkönnyebbült, hogy elcsapta maga mellől a zavaró tényezőt. Biztos ők is beleadták a magukét, hogy elüldözzék a párjukat. Majd elmondja, hogy szeretne utazgatni, de az nekem is később tűnik fel, hogy nem azt mondta szeretnénk, márhogy a gyerekével együtt.
És mit akarok én tőlük? Néhány találkozó után már magam is rájövök: nem sokat.
