„Számomra az egy erős kompromisszum lenne, ha a páromról kiderülne egy prosti múlt, vagy az, hogy 5-10 éve éjszakai klubban táncolt még” – Ahány nő, annyiféle párkapcsolati nézőpont. Posztolónk szerint vannak a Nagy Kompromisszumok meg a Kisebb Kompromisszumok, de az abszolút személyfüggő, hogy ki melyiket vállalja be. Tanulságos csajegyveleg.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Én mindig is úgy viselkedek az aktuális párommal, ahogyan ő viselkedik velem, úgy állok a dolgaihoz, ahogy ő az enyéimhez. Nekem ennyi az ideális. Nem rég, egy beszélgetésnél ez szóba került és elmondtam egy olyan nőnek, akit akkor ismertünk meg. És ezen ő teljesen kiborult, majdhogynem emelt hangon reagált. Pedig azért ez a téma nem olyan fajsúlyos. De mindegy, ő így érezte. Nem mondott elfogadható ellenérvet, csak azt hajtogatta, hogy ez nem így van, és valami olyasmi volt a lényeg, hogy a férfinak mindig többet kell beleadnia és nincs egyenlősdi. Hát pedig én valahogy mindig azt neveztem működő kapcsolatnak, ahol a felek egyenlően állnak dolgokhoz. Mert a másik lehetőséget általában nem szokták sokáig tűrni.
Egy korábbi kapcsolatomnál, amikor kritizáltam az akkori párom exét, ő simán bevédte. Ez is egy furcsa dolog, amit el kéne fogadni. Volt olyan is, hogy nem vette, vagy nem akarta észre venni, hogy a szülei mennyire befolyásolják még 28 évesen is, és eléggé ellenem hangolják. Szó szerint olyanokat mondtak neki a hátam mögött, hogy „alig várjuk, hogy szüljél, de ne ettől (tőlem) legyen gyereked”. Amikor ezt visszamondta – inkább ne tette volna - , annyira betalált, hogy hetekig gyötrődtem. Mert én mindig jófiúnak tartottam magamat és meg voltam győződve arról, hogy a szülei valamelyest kedvelnek. Próbáltam kielemezni, miért kaptam ezt, de nem bennünk van mindig a hiba, néha valóban mások a hibások, és vannak emberek, akik bármilyen információt képesek kiforgatni és átszínezni a saját kedvükre, nem törődve azzal, mit érez a másik.
Volt olyan barátnőm, amelyik mindenben csak a rosszat látta, 1 évet éltünk együtt – vagy úgy is mondhatnám, ennyi időt bírtunk ki. Ő valahol úgy értesült, hogy a házimunka az csak a férfi dolga ma már. És szégyelljem magam, ha férfi létemre máshogy látom és hogy ilyet elvárok a páromtól.
A legutóbbi barátnőmmel azért lett vége, mert nem nagyon jutottunk előbbre, ő mindent húzott, iszonyú lassú volt, az volt az életfilozófiája, hogy a dolgok majd megoldják magukat, neki elég csak időben odébb rakosgatni. Azt mondta, már a vége felé, hogy ne sértődjek meg, de most megmondja: soha nem fog hozzám költözni, mert ő nem „együtt élős” típus.
Szóval kompromisszumokról lehet és kell is beszélni, még ha valaki ki is borul rajta. Vannak a Nagy Kompromisszumok meg a Kisebb Kompromisszumok, de abszolút személyfüggő, hogy ki melyiket vállalja. Számomra az egy erős kompromisszum lenne, ha a páromról kiderülne egy prosti múlt, vagy az, hogy 5-10 éve éjszakai klubban táncolt még, vagy esetleg pornózott. Ez megviselne, és ez nagy kompromisszum, sőt szakításai ok lenne. Én könnyebben hagyok ott olyan vitákat, amiknek nem láthatom a végét. Egyik nő úgy látja, hogy a férfi akkor szerelmes belé, ha sokat mesél róla másoknak, és ha nem ezt látja tőled, akkor abból le fogja vonni a maga kis következtetéseit, míg egy másik ellenkezőleg gondolja.
