„Gondolom én ronthattam el, mert az összeköltözésünk után nagyon elkényeztettem. Szinte bármit elnéztem vagy megengedtem neki” – Levélírónk azt a folyamatot mutatja be, hogy idillből milyen észrevétlen lassúsággal válhat egy sehova se tartó, évődő viszony.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello CsP!
A volt barátnőmről írnék, aki néhány hónapja már az exem. Ő bontotta velem a viszonyt. Fordítva kellett volna történnie, de hülye voltam. Azt a folyamatot szeretném ábrázolni, hogy miből mi lett:
- Volt, hogy társaságban úgy beszélt velem, mintha már húsz éve együtt lennénk, ami nagyon lelankasztott. Amikor ezt elmondtam neki, azt állította, csak húzott, poénból. jó. Legközelebb én csináltam ezt vele és annyira kiborult, hogy két napig nem állt utána szóba velem. Akkor elmondta, hogy ez az évődésféle játékosság a nőknek jól áll, de a pasiknak nem. Következtetésképp, a nőknek szabad, a férfiaknak nem.
Lassan legalább annyira kiismertem, hogy már tudtam előre, mikor mit fog mondani.
- Volt, hogy feltettem neki egy sima kérdést, amit igennel és nemmel is el lehetne dönteni, de otthagyott, nem válaszolt. De ha neki volt bármilyen apró megjegyzése és nem azonnal reagáltam, az felfoghatatlan bunkózás volt, olyan nem történhetett meg.
- Nekem úgy volt logikus, hogy a nap végén mosogatok el. Ő azonnal elmosogatott, mert muszáj. És akkor már nekem is.
ÉN: - Ha a nyitott kapcsolatot valaki úgy képzeli el, hogy csak ő él ezzel a lehetőséggel, de a párjának nem engedélyezi, akkor az csak bejelentett megcsalás. Egy bejelentés még nem jelent felmentést és nem teszi elfogadhatóvá sem.
Ő: - Akkor inkább jobb titokban akciózni. Ha nem tudja, nem fáj. - A hasonló meggondolatlan, szélsőséges megállapításai nem fognak hiányozni: amikor bátyám épp töltötte a negyvenet, és otthon lakott, mire a barátnőm azonnal leírta: „igen? 40? akinek ennyi idősen nincs szilárd egzisztenciája, kocsija, saját háza meg családja, az mindenképp egy nagy vesztes.” - borzasztó szülinapi köszöntő lett volna...
Előzmények: Gondolom én ronthattam el, mert az összeköltözésünk után nagyon elkényeztettem. Szinte bármit elnéztem vagy megengedtem neki. Az elején, amikor még csak összejöttünk, tényleg csak beszélgettünk, nem történt köztünk egyéb. Onnan sejtettem, hogy nem semleges már számomra, hogy mélyen érintett, amikor elmondta, hogy beleszeretett valakibe. Vártam, hogy változzanak az érzései. Abból a dologból aztán nem lett semmi, így rástartoltam. Én egy kicsit gátlásos vagyok, ha egyszer nemet mond valaki, én azt elfogadom és leállok. Elkönyvelem bukott projektnek és annyi. Korrektebb, mint felülni olyan dumáknak, hogy még nem zárta le teljesen a múltat, vagy nem tudja mit akar és idő kell neki. De vele nem így alakult: vártam, hogy mikor láthatom, izgultam, mint egy kamasz, és reméltem ő is így érez. Sok üzenet tőle, szívek és egyebek.
Aztán szépen lassan megromlott minden, és nem miattam. Én már hallani sem akarok róla, és nem azért, mert neheztelek rá, inkább azért, mert új életet közösen kezdeni nem lehet.
