Levélírónk azt vette észre, hogy az már kevés, ha egy férfi pusztán jó ember, nem csavarog, vannak céljai, és mértékletesen iszik. Kell valami plusz, de arra nem sikerült rájönnie, mi az, és mennyi kell belőle.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
37 éves férfi vagyok, túl néhány tapasztalaton.
Vannak ezek az egyenlőség és kompromisszum gondolatának megszállottai, de szerintem ez nem ennyire egyszerű.
Várnék egyéb kiegészítést és véleményt is, de leírnám a sajátomat.
Nincs eléggé népszerűsítve, hogy mi a jó párkapcsolat alapja / titka, így sokan nem tudják, milyen lenne számukra az ideális pár. Azt szeretik inkább hangoztatni egyesek, hogy neki olyan kéne / az tetszik, ha eszes, vagy van pénze, illetve legyen még mindehhez sármos meg humoros is, a lista végtelen. De olyat alig hallani, hogy szempont lenne az, hogy egyezzen a világlátásuk, meg a jövőképük. Pedig nem másodlagos. Egy naiv hölgy naiv urakat fog bevonzani, és fordítva, egyik sem fogja tudni, milyen hozzáadott értéknek kéne jelen lennie kettejük között!
Ezek a szempontok valakinél ma már talán banálisnak tűnhetnek, de szerintem nagyon számítanak. Sok olyan kapcsolatot láttam, vagy épp szenvedtem el, ahol ezek felett elsiklott a figyelem. Azt mondják, szeressük egymást, az majd minden gondot megold. Nem mindig. Régen, az elrendezett házasságok idején, alig ismerték egymást a felek, nem szerelemből házasodtak, így ha gond volt, el sem válhattak egykönnyen, valahol a túlélésre alapozták a kapcsolatot. Ma jóval magasabbak az emberek igényei, csakúgy, mint elvárásai a házassággal és a másikkal szemben, a korábbi korszakokhoz képest. Régen inkább egyfajta gazdasági egységet, szövetséget alkottak, amiben az utódokat nevelhették, ez volt az elsődleges funkció - ha látszólag megvoltak a párok, nem volt erőszak és a gyerekek is egészséges voltak, akkor azt a házasságot sikeresnek tekintette a külvilág, de a benne élők is.
Mielőtt ma belevágna valaki a házasságosdiba alapos önismeretre lenne szükség, hogy hogyan, kivel és hogyan nem szeretnénk kapcsolatot, mit vagyok hajlandó feláldozni és miért, hova szeretnék eljutni a párommal. Persze ezek sokszor kapcsolat közben derülnek ki, és nem mindig az lesz a dologból, amit elképzeltek, majd jön egy külső impulzus, ami az „Egyszer élünk, nincs sok idő”-ről szól, és felbomlik a dolog...szóval, nem egyszerű ez, akármennyire is optimista valaki. Hozzámenni ma az első szerelemhez, úgy, hogy magunkat sem ismerjük, 4-5 éven belüli váláshoz vezethet. Biztosan van kivétel, de én még nem hallottam róla.
Nagyon sokat kéne tanulni, de nem csak a tapasztalatokból. A mai srácok már nem úgy érnek, mint anno mi, a kiskakasok zöme könnyen hozzáférhető pornókból tanulja a szexuális kultúrát, ami ugye nem a valóságot tükrözi és inkább megalázás központú, egy stúdiómunka, egy mutatvány. Emiatt nem lesznek túl jó szexpartnerek és hamar lapátra is kerülnek. Aztán jön a nulla önkritika, vagy a csak önzésből fakadó követelések, hogy neki mi és mennyi jár az érzékvilágból. Úgy mennek bele kapcsolatokba, hogy átviszik a saját megoldatlan, feldolgozatlan problémáikat, hogy a másik majd megoldja helyettük - csakhogy a másiknak is megvan a maga csomagja, így borítékolható a kapcsolat kimenetele. Marad a közösségi média és a fantázia, mindkettő egész nap rendelkezésre áll, mint illúzió és remény. Az ebből fakadó stressz nem lesz levezetve + kevés mozgás, kevés élő beszélgetés, ehhez még jöhet egy rossz munkahely, így egy mókuskerékben érzi magát és jönnek a további pszichózisok.
Azt vettem észre, hogy sajnos ma már az tényleg kevés, ha valaki csak jó ember, nem csavarog, nem lézeng, vannak céljai, mértékletesen iszik... elégnek kéne lennie, de nem elég. Kell valami plusz, de arra nem sikerült rájönnöm, mi az, és mennyi kell belőle. Vannak régi, bevált tradicionális értékek, amik változatlanok, amik működhetnének ma is, amik a valódi összetartásról szólnak, és működnek, sosem változnak, legfeljebb a könnyen befolyásolható emberek nézete és felfogása változik, ami nem biztos, hogy jó irány.
