„Azt is megtanultam, hogyha egy nőnek te vagy az első, akkor soha ne tervezz vele hosszútávra, nem ígér az semmi jót, nem éri meg” - Levélírónk eddig minden kapcsolatánál próbált valami újat nyújtani, és fenntartani az érdeklődést, de mindig az lett a vége, hogy a lány ebbe szépen belekényelmesedett. Vajon mit csinált rosszul?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azt hallottam valami szakértőtől egy netes videóban, hogy a boldog kapcsolat titka a hallgatás, mármint, hogy ha az egyik fél fokozottan béketűrő (általában a férfi) és a másik félnek minden meg van engedve. De amint komolyabbra fordul a kapcsolat, és jönnek a hétköznapi problémák, akkor az egyik félnek mégsem lesz olyan jó. Magam példáit nézve a múltban: volt, hogy a barátai előtt nem vállalt fel, majd amikor szóvá tettem, végre lett egy indoka, amivel szakíthatott. A legtöbb ember önző, és nem akar leadni egy kapcsolatért lehetőleg semmit. Amíg jelen van a rózsaszín köd, odateszi magát, aztán ha látja, hogy dolgozni kéne érte, inkább lelép, vagy belesüpped a megszokásba, mert szakításhoz is lusta, meg azért van pár pozitív dolog, ami elviselhetővé teszi.
Sokan nem tudatosan csinálják ezt, otthon, vagy a környezetükben látták, és úgy vélik, ez így megy. Voltam olyan helyzetben egy lánnyal, akinek a családjával megromlott a kapcsolata, hozzám költözött (2 hétre csak, majd pár hónap lett belőle) a régi barátságait nem ápolta, azok pedig elfordultak tőle. Pár kollégájával jóban volt a melóhelyén, de ennyi. Aztán azzal lépett le, hogy nem passzolunk, mert túl sok elvárást érez, és emiatt szorongatott helyzetben van... én mindig úgy voltam vele, hogy ha valakibe szerelmes voltam, akkor éveken át képes voltam fenntartani a dolgot, mindig próbáltam valami újat nyújtani neki, dolgozni a kapcsolaton. De az lett belőle, hogy a lány ebbe mindig időben belekényelmesedett, vagy távozott, mert így sem volt elég neki.
Én meg töprenghettem, mit tettem rosszul?
A mindennapi problémákon nem azt értem, hogy ki mosogat, ki pakol, ki mit hagy maga után, eltérő igények az örömszerzésben... hanem pl. arra, hogy a munkahelyi, vagy családi feszültséget, konfliktust nem egymáson vezetjük le. Csak ennyi. Ha ez nem megy, persze, hogy a hölgy tehernek érzi a másikat és „nem kap levegőt”.
A másikat nem is akarja meghallani és megérteni, mert tele van a feje a saját dolgaival, amik mindig fontosabbak. Mondta, hogy többet velem nem tud elképzelni, még ha sok mindenen is keresztül mentünk már. Szerintem ebben külsős emberek is segédkeztek, a haverjai telebeszélték a fejét, tönkre tették a kapcsolatot, és én se adhattam önmagam emiatt. Azzal váltunk el, hogyha lesz neki valakije, akkor már többet hallani se akar rólam.
Azt is megtanultam, hogyha egy nőnek te vagy az első, akkor soha ne tervezz vele hosszútávra, nem ígér az semmi jót, nem éri meg.
