„Voltak exeim, akik egy idő után nem figyeltek rám, nálam idősebbek, nem volt kedvük csinálni semmit, csak a classic szitu: meccs, sör, kocsma, stílustalan, lump haverok” – És az a negyvenes hölgy, aki nem akar egy ebből következő „szebb” jövőben élni, jobb ha vált. Belevaló negyvenes úr kerestetik!
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
40+-os nő vagyok. Fiatalosnak, igényesnek és életvidámnak tartom magam – de mások is így látnak engem.
Tavaly majdnem szerető lettem, de időben észbe kaptam és visszazavartam a nejéhez. Voltaképpen csak kollégák voltunk egy ideig, semmi olyan nem történt, amit egy kollegiális barátság ne bírna el, bár ő féltékeny lett a barátaimra (még a nőkre is!). Előrelátó, gazdaságos és józan gondolkodásúnak tartotta magát, de ez csak az ő szemében volt realitás - ami szintén egy Mérleg tulajdonság. Példa: ő nagy tétekben lottózott, azt nem tartotta pénzkidobásnak, ha 5-7 ezret elbukott hetente, de ha én elmondtam, hogy vettem egy parfümöt 9ezerért, ami nálam nem heti beruházás, és a nagy márkákhoz képest nem is olyan drága + sokáig kitart, és legalább létező és használható valami – na, azt nem tudta elfogadni.
Sajnos még ma sem tett le rólam. De róla ennyit. Nem válaszolok az üzeneteire, majd megunja.
A gyerekvállalásba sosem mertem belevágni, nem éreztem az anyagiakat, egyéb körülményeket elrendezettnek ehhez, anélkül meg felelőtlenség. Szerettem volna, nem tartom magam ma sem alkalmatlan anyának, de megfelelő embert se találtam a dologhoz, ami ügye nem másodlagos tényező. Örökölni sem fogok túl sokat, de erre gondolni sem szeretnék, nem vágyom rá, nincsenek nagy anyagi gondjaim, se hitelem, de nem is vet fel úgy a pénz. Elvagyok egyszerűen.
Voltak exeim, akik egy idő után nem figyeltek rám, nálam idősebbek, nem volt kedvük csinálni semmit, csak a classic szitu: meccs, sör, kocsma, stílustalan, lump haverok, lerázás, problémákról nem beszélés, stb.. És abban a jövőben nem akartam már szerepelni...
Folyamatosan azt mondta az egyik, minden rendben.
Volt, hogy napokra eltűnt, el se lehetett érni, végül mondtam neki, hogy ha most elmegy, nálam vége, ide többet el ne jöjjön. Azt mondta, okés.
Ami ezen felül még jobban bántott, hogy az én felfogásomban a felelőtlen, „mit bánom én, mindent bele, majd alakul” - tini mentalitáson valahol már túl kéne lenni ebben a korban. Volt, hogy azt gondoltam, most bennem valami darabokra hullott, és semmit nem érzek már.
Ha valakivel ismerkedtem, már az elején vitába tudtam szállni, ha olyan volt a helyzet, mert nem szeretem, ha valaki a véleményét rám akarja erőszakolni és nekem bólogatnom kell valamiféle rasszista / homofób / akaratos / szélsőséges politikai stb. katyvaszra, és hagyni magam alárendelődni. Nekem ez sok mindent elárul egy emberről, a beszédéből, a kulturáltságából és a világnézetéből rengeteg dolgot le lehet vonni.
Meg lehet beszélni mindent, szépen is, csúnyán is.
Ha beindul majd kicsit jobban az élet, szerintetek hol lehet élőben ismerkedni korombeli, tehát negyvenes, belevaló, érdekes (esetleg felelősségteljes) – és független !- urakkal?
