Levélírónk eloszlat pár tévhitet a pasis dolgokkal kapcsolatban, mert kevés nőnek jönnek be az ostoba beszólások, vagy az, ha a párjuk mindenkivel flörtöl, vagy nem ismeri a kukát.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Mindketten 30 felettiek vagyunk. Sok mindenben változott már, pedig viszonylag friss kapcsolatról van szó. Ő sokáig abban a tévhitben volt, hogy a férfiasság és az igénytelenség egymás szinonimája: a lakásában rendes kuka helyett egy zacskó volt a sarokban és abba pakolta a szemetét, én meg simán vittem neki ajándékba egy normális konyhai szemetest. Belátta, hogy elkél a női látásmód. Addig úgy volt vele, hogy a férfiak nem törődnek ilyen kicsinyességekkel. És az a pár forint, amibe került, szerintem nem egy kibírhatatlan összeg senkinek, de nála nem is ezen múlott. Ő egyszerűen nem gondolkodott ezen.
Van, ami jobban zavarhatna, de nem zavar annyira, például, ő még mindig kommunikál az exével, sokáig voltak együtt. Biztos van olyan dolog, amit még inkább mindig vele beszél meg, mint velem.
A másik pasi tévhit: örökké flörtölni kell.
Lehetőleg mindenkivel. Lehetőleg akkor is, ha ott vagyok. Mert ez is pasidolog. Ettől érzi magát annak, ami. És ez a protokollja. Nem tud rajta túllépni. A kapcsolatunk elején nem vett olyan komolyan, amióta szóltam, már nem csinálja, de úgy érzem, hogy csak azért, mert szóltam neki. Minden kapcsolat eleje ilyen. Bár az én részemről nem volt ilyen, én csak vele foglalkoztam. Azért ha az orrod előtt történik ilyen, benned is marad némi rossz érzés.
Máshogy látjuk a kapcsolatot, és önmagunkat is, szerintem külön-külön valahogy így:
Ő: „egyáltalán nem tolerálja a dolgaim, meg akar változtatni, pedig aranyos vagyok vele, figyelmes, nem tudom, mikor szerettem bele, az is lehet, hogy még most sem. Nem sokat veszekszünk, talán ez a baj. Minden apróság feltűnik neki, ami nekem nem. Szerintem nekem több mindenben van igazam, mint neki. Ő sokban túligényes.
Én: lassú észjárású, lomha, mindig noszogatni kell, ha azt akarom, mozduljon. Ő azzal vág vissza, hogy nem lomha, egy igazi férfi ilyen! Ha valamit kérek, ami az ő érdekét szolgálja, csak azért csinálja meg, mert úgy érzi, elvárás.
De mindezt félretéve, mindig mondja, hogy mennyire szeret, ha nem találkozunk, hiányzom neki. Ez jó pont. Azt is én javasoltam neki, hogy kajavásárláskor nem feltétlenül a legolcsóbb a jobb. Megfogadja néha.
Előnye, hogy ritkán iszik, egy üveg bor azóta ott áll a hűtőjében, mióta ismerem, sőt, egyszer azt mondta egy buli után, hogy ivás szempontjából az apjára emlékeztettem, hiába vagyok nő (ez is egy meggondolatlan nagyon Férfias beszólás volt talán). Elismerem, bizonyos összejöveteleken szoktam inni, néha nem is keveset, ez az én bűnöm. Viszont ő soha nem látott részegen. Ő józanul is olyan amilyen.
A kérdés, hogy mennyire illünk össze, illetve hosszútávon mit is remélhetünk egymástól ?
