Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdv! Mi főleg csak hétvégente tudunk találkozni, jelenleg távkapcsolat-félében vagyunk. Ő jön hozzám, olyankor főzünk, vagy filmezünk, együtt vagyunk. Egyikünknek sincs túl sok barátja, főleg olyanok, akikkel rendszeresen összejárnánk. Ő nem akar hozzám költözni. Van egy házam, és azt mondja, adjuk el és vegyünk egy nagyobbat (lakást) közösen.

Gondolhattam volna már erre, de az a baj, hogy én mindig előre tudok aggódni, ami az én jellemhibám – de nem alaptalan. A kapcsolatunk most jó, de semmi garancia nincs arra, hogy az összeköltözés, házasság és esetleg egy gyerek után is az marad.

Ha netán válásra kerülne a sor, akkor nem szeretném magam abban a helyzetben találni, mint sokan: a bíróság mindent a nőnek ítél, úgyhogy én egy cent nélkül vagy visszamegyek a szüleimhez negyvenakárhány évesen, vagy keresek egy apró lakást, amiért gürizhetek egyedül. Ez nem egy vonzó perspektíva. Mondom: a legrosszabb forgatókönyvet veszem mindig elő, és akkor olyan nagy meglepetés nem érhet.

Egyelőre csak annyit mondtam neki, hogy várjunk pár évet ezzel, ismerjük ki egymást. Erre azt mondta, hogy az ingatlanok ára egyre csak feljebb kúszik majd, de mondtam, hogy oké, de azzal az én házam értéke is.

Ez nem csak szimpla pesszimizmus, meg előre aggódás, mert ismertem ilyen embereket régen és nagyon szántam őket. Rengeteg a válás és minden esetben a férfi jön ki rosszul belőle. Nekem a saját tulajdonú ház egyfajta biztosíték, nem akarnám eladni. Szeretem a barátnőmet, de az ő kedvéért sem. Ő augusztusban kezdett el új munkát keresni, tehát nem ez a legfontosabb most.