Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sosem nézem, hogy a másiknak mennyi pénze van, amit fontosnak találok és elsődleges számomra, az az, hogy mennyi közös dolgot tudunk együtt csinálni, amit mindketten egyformán élvezünk. Legyen bennünk sok közös. A másik anyagi helyzete maximum annyiban számít nekem, hogy ne én fizessek már mindent, hanem mindenki a magáét legalább. Rólam: életvidám vagyok, szeretek énekelni, (mert megnyugtat és tanultam is) háziasnak gondolom magam, szeretek főzni, gondoskodni a páromról. Természetjáró vagyok.

Ő nem olyan, mint én, ami bizonyos tekintetben jó (vagy jó lehetne). De az olyan dolgok, amit közösen tudunk csinálni, egyre kevesebb. Nem akarom vele azt éreztetni, hogy követelőzöm, jól megvagyunk, úgymond kijövünk egymással, de itt meg is torpan az egész. A kedvemért belemegy programokba, de nézi közben az óráját. Kicsivel lehetne több, valami plusz.

Néhány ponton nem illünk össze. Ő az a fajta ember, aki még így, lassan 40 felé is ad a menőzésre: kétszer nem megy ugyanabba a pub-ba egy hónapban, nagyon ügyel rá, mit vesz fel, milyen órával, kényes a hajára is (kicsit ritkul neki) és kb. 30 napszemüvege van, némely az eredeti csomagolásában. Nagyon számít neki a barátai és kollégái véleménye, ami ha nem kedvező, le van sújtva.

- Ő nagy Facebook függő, én egyáltalán nem.

- Szereti a hasát. Ezzel az a baj, hogy amikor kaját rendel, vagy épp ő főz, ez az egyedüli szempont.

- Nyáron nem volt jó neki az üdülési szezon, mert akkor „sok a proli”, ahogy mondta, de sajnos szezon után se lett semmi, még annyi se, hogy közösen meglátogassuk a Debrecenben élő szüleimet.

Előnye, hogy mindent mértékkel űz, bár a saját mértéke szerint. Bele tud feküdni egy ingerszegény életmódba is, aztán hirtelen rájön a mehetnék, de ha nekem pont nem igényli a testem akkor épp a mozgást, nem érti, akkor meglepve azt mondja, hogy hát a múlt héten akartál menni... De az akkor volt.

- Kicsit sértődékeny is.

- Ha nem akar beszélgetni, nem lehet vele.

Mindezek alapján hogyan látjátok, szerintetek mennyire passzolunk és mennyire működhet ez hosszútávon? Vagy teljesen rajtam múlik, hogy mennyire alkalmazkodom, és annyi.

Köszönettel: Én.