Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A mi kapcsolatunk még mindig távkapcsolat, és még így is kihagyásokkal. Elmondása szerint neki még nem volt komoly kapcsolata. Engem kifaggatott az exeimről, de az ő exei számomra mindig tabutéma. Mindig az van, hogy én utazom hozzá, ami nem kis táv, és onnan az együttlétünk után egyből mehetek is haza, nem aludhattam még ott soha! Azt mondja mindig, hogy muszáj aludnia, mert reggel korán kel. De én nem olyan vagyok, akivel ne lehetne együtt aludni pihentető módban.

Olyankor mindig megtalál a rossz érzés, hogy állandóan meg van határozva egy idő, és most menni kell. Van egy haverja, akivel lényegileg együtt nőttek fel, ő bezzeg ott aludhat bármikor. Ezt tudom, mert elszólta magát, amikor egyszer ő is ott volt. A baj az, hogy ő már annyira az életem része, hogy sok szempontból megszoktam, és szeretem őt. Ha sokáig nem találkozunk, engem mindig elkap a „na, eddig tartott" – érzés. Azt hittem, majd ez az egész szépen kialakul, és alakul is, csakhogy nem a nekem kedvező irányba. Mert neki valószínűleg így is jó. Miért nekem kéne bizonyítanom? Lehet, hogy ő a lazább kapcsolatokat szokta meg és tart valamitől?

Köszönöm, hogy elolvastad