Posztolónk vitapartnereket keres ahhoz a megosztó kérdéshez, hogy mikor is indokolt a félrelépés? Szerinte minden párkapcsolatban vannak olyan szakaszok, amik egy férfi számára csak így vészelhetőek át.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mivel anonim alapon működik a levelezés, bedobom a (pusztán elméleti) kérdést: valóban olyan óriási bűn, ha nem kapsz hosszú ideig szexet (akár együtt éltek, akár csak különélős módban – vagy ha minden jó, csak a szex nem) és félremész alkalmilag? Nem a kihűlt kapcsolatban élőkre gondolok, hanem ahol még van vágy, de a másiknál ingadozik, vagy nem élnek együtt a felek és ritkán látják egymást. Azokat a helyzeteket kiemelném, amikor főleg a másik fél miatt nem jön létre találkozó, mert nem tud beszorítani az elfoglaltságai közé - itt végül is nem egy párról beszélünk a szó hagyományos értelmében.
Legyen szó ebben a kérdésben akár férfiakról, akár nőkről. Inkább a megszokásban és az életcsapdákban rekedt kapcsolatokra gondolok ezzel a felvetéssel. Szerintem rövid az élet ilyen sehova se vezető önmegtartóztatásokhoz. Ami engem illet, igen, csaltam meg már mást, és utána azt vettem észre, hogy jobban kötődtem ahhoz, aki fontos nekem. Átértékeltem a dolgokat, jobban szerettem, jobban megbecsültem, és nem is mentem félre többet. Már a lehetőség gondolata is sokat segít abban, hogy tisztábban lássam, hogy mikor van a vége, illetve hol is tartunk együtt lényegében. Mindez nagyon is függ a kapcsolat minőségétől, mert volt olyan barátnőm, aki mellett eszembe se jutott félrelépni, és volt olyan, aki mellett meg nem volt más mód.
Egyetlen kapcsolatomban sem az ingyen szex lehetősége motivált, senki ne értsen félre, és nem is felmentést, vagy valamilyen igazolást keresek.
Ha egy hűséges férfi koplalás esetén magához nyúl, az érthető, de nem ugyanaz az élmény, nem is tartós, és felnőtt férfiak találjanak már erre érettebb levezetést. El lehet lenni szex nélkül egy ideig, akár kapcsolaton belül is, egy darabig, de van, amikor jön, hogy muszáj tennem valamit, különben természetellenesen és töketlennek érzem magamat.
Tegyük fel, ha sikerül egy kiéhezett férfinak szexhez jutnia – akár mástól -, akkor egy ideig úgy érzi, meg van oldva a dolog. Szerintem minden férfinál normális, ha hosszú időt követelő szexmegvonás után elkezdenek másra vágyni, hogy érezzék egy másik nő szerelmét. De amikor azt mondja a párod, hogy „Majd akkor lesz szex, ha jól viselkedsz”, meg hasonló baromságokat, akkor minden férfiban megmozdul valami, és nem jó értelemben.
Mindez nem csak a félrelépés „legalizálásáról” szólt, aki észrevette, annak gratulálok, annyival sem lehet elintézni, hogy undorító ösztönállat az ilyen, meg tipikus férfi. Elméleti alapon, mindenféle álszenteskedéstől mentesen lehetne őszintén beszélni erről?
