Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nekünk szerencsésen úgy alakult az életünk, hogy 23 évesen már össze tudtunk költözni közös anyagi ráfordítással, ám jelentős szülői támogatással mindkét oldalról, elég jó környéken. Eleinte nagyon jól ment minden, de a barátomnál most az jött elő, hogy még mindketten fiatalok vagyunk, és hiányzik a régi független élete, amit úgy vezetett fel, hogy megkérdezte, nekem nem hiányzik-e a régi életem? És ez valahol szíven ütött. Amikor látta rajtam, azt mondta, pont attól félt, hogy félreértem. De ezt nem tudtam nem félre érteni.

Azt mondta, úgy érzi, hogy most egyetlen dolga, hogy a közös életünket szervezze - nekem ez meg úgy jött le, hogy nem áll készen a közös életre, gondot jelent neki. Amikor itt, most minden adott és irigylésre méltó helyzetben vagyunk. Mindig is úgy voltam az anyagiakkal, hogy nem a pénzzel van a baj, hanem azzal, amikor felvág valaki vele. Mi arra költünk, amire kell.

Ő nem fejtette ki, hogy mit ért régi élet meg hiányzó szabadság alatt, de sejtem.

Általában akkor érdeklem, ha magammal foglalkozom és úgy érzi, őt kihagyom, aztán utólag akarja megoldani. Hogyha - szerinte - kihívó ruhát veszek fel, utólag mondja, hogy azzal nem tisztelem őt. Pedig bevonom mindenbe, kikérem a tanácsát.

Elvileg nem sürget minket semmi, mégis úgy érzem, hogyha ez neki nem elég, bármikor vége lehet, és akkor szét, mindent. Az ilyesmiken mostanra túl kellene lennünk. Én sokkal többet tűrök, ő a nyafogósabb, én vagyok a higgadtabb, főleg én nyugtatom őt, ha baja van.