A hűséget mindig csak a másiktól követeljük meg

2022. március 24. 07:24 - csajokespasik

„Egyik volt párom szerint, az, ha idegen lányokkal smárol, nem megcsalás, csak ha a nemi szervek is találkoznak, na az már igen” - Egy szubjektív definíciógyűjtemény segítségével keressük a válaszokat, például olyan kérdésekre, hogy vajon mindig a nőnek kell elcsábítania a saját párját, hogy újra megláthassa azt, akibe beleszeretett?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Sziasztok! Amiket most leírok, lényegében olyan eszmefuttatások, amiket az eddigi kapcsolataim alapján szűrtem le. Aki nem bírja az ilyet, attól most elbúcsúzom.

Szeretet: Tegyük tisztába ezt a kifejezést. A szeretet ezen a bolygón egyfajta cserekereskedelmi alap: rajongásig szeretsz valakit, amíg a tied, és engedelmes, hűséges hozzád. Addig, amíg viszonzás van. Ha elhagy, vagy megcsal, meg tudnád fojtani, és minden rosszat kívánsz neki. Hát ezért kérdezgetjük mi nők állandóan (vagy ha megérzünk valamit) hogy „szeretsz-e még?” - a biztonság kedvéért. Mert akkor nem kell bizonygatni, ha érezzük – a Szeretlek is hiába van kimondva, ha rutinná válik. Ezért jelent valakinek biztonságot, ha nem akarja kiadni magát olyan könnyen.

Szerelem: Egy felmérés szerint sokan ütik be a keresőkbe a „Hogyan legyek szerelmes?”  kérdést, ami ebben a megfogalmazásban nem a módszerre, hanem inkább az érzelem kialakulására, megélésre vonatkozik. Ez önmagában elszomorító. Ha érezni kell, vagy kéne, ha nem megy természetesen, ott iszonyú nagy blokkok, lelki hiányosságok vannak. Ha magától nem megy, meg lehet tanulni? Szerintem ezt nem. Mert kitől lehetne alapvető érzelmi fogyatékosság ellen eredményes, elfogadható választ kérni? Ebből adódóan azért keresik sokan a viharos, nyugtalan kapcsolatokat – vagy csinálnak egy jól indulóból azt – mert abban érzik jól magukat, mert nem érzik, amit ilyenkor normálisan kéne, tehát valamilyen érzelmet fel kell korbácsolni hozzá, hogy legyen legalább valamilyen, olyan, ami az ő szintjükön él, működik: viták, jelenetek, nyugtalanságok és látványos, hangoskodó, féltékenységi mutatványok.

Hűség: Kinek mi számít megcsalásnak? Egyik volt párom szerint, az, ha idegen lányokkal smárol, nem megcsalás, csak ha a nemi szervek is találkoznak, na az már igen. Ezt komolyan állította egy 32 éves (nem 16)! férfi. A hűség általában az, amit a másiktól elvársz, de magadtól nem követeled meg, magaddal nagyvonalúan elnéző vagy. Bizonyos feltételekkel magadnak megengedsz sok mindent, de a másiknak nem. Ezért kell folyamatosan a határaidat érzékeltetni, leoltogatni a másikat, szakítással zsarolni, hogy érzékeltesd, te vagy a domináns. Alaptalanul vádolni, szankciókkal fenyegetőzni, az önbizalomhiány vagy a bűntudat jele mindig. És pont. De mindez egy felvilágosult férfinak nem kell ahhoz, hogy tiszteljék, mert nem kizsarolja azt, hanem automatikusan megkapja. Fárasztó menet ez mindig, mert túl vagyok pár olyan határvitán, amikor nyirbálták az én határaimat, hogy a maguk territóriumát bővíthessék, minél jobban kitolják. Innen is tudom, hogy amikor számos ponton hasonló a jelenlegi az exemhez, kb. ugyanaz a kimenetel várható. Egyszerű. Ez nem magfizika.

Hullámvölgy: Tudok alkalmazkodni a másikhoz, még mozgásra, sportolásra is rávehető vagyok. Régebben kicsit szorongó típus voltam, mások szerint is, mára csak annyi maradt belőle, hogy mindig van egy aktuális dolog, amitől félek, amin kattogok. Ezeket itt nem is fejteném ki, igazából lényegtelenek most, ami viszont számít, hogy sokszor végigrágtam már a témát, és általában arra jutok, hogy amikor hullámvölgyben van a kapcsolat, az azért van, mert az egyik azt érzi, nagyon szereti a másikat, néha meg azt, hogy nem eléggé. Ez aztán több fázison megy keresztül, ezért a hullámvölgy. Hogy melyikből van több, az a nem mindegy. Az apróságokon való veszekedés a kisebbek, a személyiség-és temperamentumból fakadóak a nagyobbak. Amikor mindkét fél makacsul ragaszkodik saját igazához, akaratlanul is belegázolunk a másik lelkébe, mert valakinek alul kell maradnia. Ha az azonos értékrend, a jövőről alkotott kép nagyjából egyezik, ezek mellőzhetőek is.

A szórakoztatóérték: Szeretek társaságban lenni, ha nem is folyamatosan, de amikor készenléti állapotban kell lennem a párom igényei miatt, az fárasztó tud lenni. Ha készülök valakivel valahova, fel kell villanyozni magam, hogy meglegyen bennem az a vonzó pezsgés, a kisugárzás, ami hozzájárul a megjelenésemhez - az „Első randi”- feeling. Ez később elmúlik, vagy átalakul, nálam az egyik barátomnál annyi lett ebből, hogy nekem kellett tenni mindent, hogy fenntartsam az érdeklődését. Olyan volt, mintha nekem kéne folyamatosan gondoskodni a szórakoztatásáról, mint valami konzumnőnek (a hasonlat nem véletlen, mert elköpte egyszer, hogy otthon is ragyogóan, kifogástalanul kéne kinéznem, smink, szép ruha, meg minden). Mindent nekem csinálni, neki csak ülni kelljen. Ahogy az újdonság varázsa hanyatlik, ilyesmi jön, még ha nem is ennyire durván.

De törvényszerű ez ? Hogy a nőnek kell újra elcsábítania a saját párját, hogy újra megláthassa azt, akibe beleszeretett? Nem mondhatom azt, hogy most ki vagyok merülve, sem azt, hogy míg pókereztél vagy kaszinóztál, addig én itt vártalak, és a fene a pofámat, de beleuntam.

Volt, hogy nem is éltünk együtt, de mindig nálam volt, és még úgy is képes volt dirigálni, hogyan kellene élnem. Kialakult egy „Vendég + vendéglátó” - viszony, amiről persze én is tehetek, mert szeretek adni. Ő jött, én meg haptákban vártam, mindent kitakarítottam és a kedvencét főztem, legyen akármilyen egzotikus is. Ha lazac, akkor lazac. Mint egy szállodában. És megtettem, mert nem akartam, hogy igénytelennek gondoljon. Mindezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy mindig a férfi a hibás a válásért, a rossz kapcsolatért, sosem a nő. Utóbbi azért lehet felelős, hogy nem csak magát, de a másikat sem ismeri, minden egyéb csak mentegetőzés.

Köszönöm, hogy elolvastad:

Ági

 
7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr7117788038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Puerto Prince · cococrunch.blog.hu 2022.03.24. 08:19:27

Ági, a szeretet nem az, hogy rajongásig szeretsz valakit, amíg a tiéd :D

Az egész írásból egy latexruhás, felcsatolható műfaszos, fűzők közül petyhüdt hájhurkákkal kikandikáló nő, és egy fényes, fekete-fehér fazettás csempékkel kirakott pince képe jön elő.

Cirigli Jenő 2022.03.24. 16:07:00

Hát azért a lazac 2022-ben minden, csak nem egzotikus!
“ Egy felmérés szerint sokan ütik be a keresőkbe a „Hogyan legyek szerelmes?” kérdést”
Ilyen kérdést még az IM-ben sem láttam! Erre még Lux Elvira is visszaadta volna a mandátumát.

Lorrh 2022.03.24. 18:47:51

"Aki nem bírja az ilyet, attól most elbúcsúzom."
Bájbáj.

Ez kritikán alulian szar volt.
Megyek jelentkezek önkényesnek a zukránokhoz. Ennél az is jobb.

antisocialnetwork 2022.03.25. 05:01:47

Ágnes te vagy az? Baszki, most jól lebuktattad magad. A lazacos résznél, jöttem rá, hogy te vagy .

Real_Time 2022.03.25. 06:46:30

@Cirigli Jenő: Kifejezetten jó Omega-3 zsírsavforrás, elméletben többször kellene belőle hetente fogyasztani. Gyakorlatban az antibiotikumokkal kezelt aquakúltúrából származó lazac, na az biztosan egzotikus, de mégsem kell sűrűn fogyasztani. Akárcsak az elsüllyedt orosz atomtengeralattjárók mellől kihalászott lazac, vagy a Fukushima környékéről származó fogás.

szeme közé, laposan! 2022.03.25. 07:14:41

A klasszikus, félrenevelt, totál önbizalomhiányos, fogalmatlan, hülye picsa esete. Vegyél macskát.

Motorogre 2022.03.25. 08:42:50

Az ördög a részletekben, ezeket is kérlek fejtsd ki, vagy legalább magadban gondold át. Pl. "szeretek adni" - pazar, de az adás művészetét is ismerni kell. Nem kell túlhalmozni addig a partnert hogy már zavarba érezze magát, nem szabad hogy viszonzásra váróként gondoljon rá és feszélyezze, s spontánnak kell lennie, nem programpontnak. Ami a leglényegesebb (mert a csere-elméletnek bizony van jelentős szerepe) hogy az értékítéletek nagyon mások. Te boldogan viszed koncertre - Neki ez szenvedés, atlétatestét begyűrni a szűk zsöllyébe, éber fülét karcolja Bartók ... azt hiszed örömöt adsz, a legjobbat a Te megítélésed szerint - a másik meg kínlódik, persze igyekszik jóképet vágni mert szeret (még). Ő meg barlangászni vinne téged mert nála ez az ajándék program csúcsa - Te küzdesz a klausztróddal...
Tehát "szereteted adni" nagyon nehéz mesterség . Sok sikert.
süti beállítások módosítása