Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Nem tartom magam túlságosan bonyolult nőnek, de a tehetetlenség kiborít, akárcsak a semmitmondó újságcikkek, a magamutogatás, a nulla teljesítmények felértékelése. Az „élj a mának” üres szlogenje sem győzött meg, nekem azon túl, hogy a felelőtlenségről szól, teljesen értelmezhetetlen. Akárcsak a „zárd le a múltat” -féle sablon is. Hogyan zárjam le? Mivel? Lánccal? És akkor jó lesz? : D

- a múltat nem lehet és nem is kell lezárni. Van egy párom, ő májusban lesz 41. Azt nem mondanám, hogy sülve-főve együtt vagyunk, se azt, hogy elválaszthatatlanok, és ez itt a probléma. Ő is megy a dolgára, és nekem is muszáj.

A szüleim nem bírják őt, de ezt nem mutatják felé, ő viszont érzi, mert inkább a kocsiban vár fél órát egyedül, mikor megyünk hozzájuk, nem jön fel.

Hogyan is jöttünk össze? Ismerősökön keresztül. Ezért sem opció nagyon a szakítás. Már mindenki egy párnak könyvelt el minket.

Ő elmondta, hogy a kis termetű, vékony nőket szereti, én meg az vagyok, a többi ment magától. Nem őt akarom hibáztatni, de főleg miatta van, hogy nem haladunk semerre, áll a dolog egy helyben. Ügyesen taktikázik, mert ha javasolok valamit, nem utasítja el egyből, hanem azt mondja, aludjunk rá egyet. Így felejtődik el szépen.

Én változni nem tudok jobban, nem is nekem kéne, de változtatni szeretnék a kapcsolatomon. Szerinte én vagyok az örök elégedetlen, és nem feltétlenül a kapcsolatunkkal van baj. Olyan lazán veszi, hogy az már fáj.

Bizonytalan vagyok a jövőnkkel kapcsolatban, pedig én bármit képes vagyok megtenni azért, akivel vagyok. Őt lehet, hogy nyomasztja az elköteleződés gondolata, hiszen megragadtunk az együttlétek és a közös hétvégék között.