Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Én olyan vagyok, aki csak ad, és sosem vár el sokat, de azért egy idő után már észreveszi, ha nem kap vissza semmit. 28 voltam, amikor megismertem a jelenlegi barátomat. Az őt megelőző két kapcsolatomat is felvázolom, hogy érthető legyen a gondom.

- A közvetlenül előtte lévő kapcsolatom másfél évig tartott, és azzal végződött, hogy megcsalt az exével. A dolog szépsége, hogy végig tagadta, de amikor már annyi bizonyíték állt elő, hogy nem látta értelmét tovább tagadni, akkor beismerte, de csak azért, mert nem tudott már mást tenni. Hogy mit evett az exén, nem tudom, de még az is kiderült, hogy akkor, amikor mi összejöttünk, a kapcsolatunk elején, ők még jókedvűen összejártak.

Nem azért mondom, mert sértve érzem magam, de láttam róla képeket, és egy kivételesen csúnya nőről van szó, már azt hittem, hogy neki ez a fétise, és a rondákra bukik, (ám akkor itt volnék én is, ugye, aki nem tekinti magát annak... ) Biztos a szoros lelki kötődés volt, amit nem tudott feloldani, és amiben a szerelmet vélte látni, mert testes volt, nagy, bőrhibás fejjel, rossz színre festett hajjal, ósdi, sután egyénieskedő ruhákban fotózkodott, nem is értettem, honnan szerzi be azokat a göncöket.

- A másik kapcsolatom volt életem legnagyobb szerelme, legalábbis akkor így éreztem. Csodáltam, rajongtam érte. Ő volt a mindenem, bármit megtettem volna érte, és mindent próbáltam úgy alakítani, hogy megfeleljek. Röviden, ő nem csalt meg, csak kihasznált. Amikor összejöttünk, jó munkája volt, amit egyik napról a másikra, minden magyarázat nélkül otthagyott. Azt mondta, keres másikat, de tartalékait elég hamar felélte. Az első 100 ezer forint kölcsönt még szívesen adtam, aztán rájöttem, hogy én fogom eltartani őt, mert mondta, hogy keres állást, de nem láttam ennek jelét. Megszokta, hogy elvan otthon. Kerestem alternatívákat, nem laktunk együtt, mondtam, hogy amíg nem talál mást, nyugodtan költözzön hozzám, kevesebbet kell költenie. De nem. Mert akkor ugye szem előtt van, gondoltam én. Kajára alig futotta, de azért lecserélte a régi telóját egy újra, az prioritást élvezett.

A harmadik 100 ezer után szakítottam vele, és kikötöttem, hogy ha talál munkát, adja majd meg, annyi időre hajlandó vagyok találkozni vele. Elfogadta, szerintem már számított ilyesmire, mert nem nagyon ágált ellene. Lassacskán, de végül megadta mindet. Nem a kölcsönökkel volt a bajom, hanem azzal, hogy közben ő magába fordult és egyáltalán nem keresett, az üzeneteimre nem válaszolt és nagyon ritkán vette fel. Ha javasoltam valamit, lemondta azonnal. Gondoltam, szégyelli magát, de valahogy ez sem állt meg. Hát jogosan éreztem, hogy immár csak egyetlen dologra használnak, egy dologra tartanak. Visszagondolva, nem is értem már, miért voltam tőle annyira oda. Most már tudom, hogy félreismertem, egyáltalán nem volt nagy szám, csak beleképzeltem valamit, ami nem volt. Neki viszont hálaimát kellett volna mondania, hogy egy ilyen nő ennyire szereti.

Hogy a következő barátnőjével miként bánt, nem tudom, de látatlanban sem irigylem.

A jelenlegi párommal más gondok vannak, ha ezek egyáltalán annak számítanak... Beszéltünk már sok mindenről,  esküvőről is, nem veszekszünk, nincsenek féltékenységre okot adó körülmények, tisztán játszunk. És itt a „De”, mert olyanok vagyunk mint két nagyon jó barát, vagy szövetséges, vagy jó lakótárs. Inkább sok mindent rám hagy. Az ismerőseink külső visszajelzéseiből is tudom, hogy példásnak tekintenek minket, álompárnak, akiknek bejött a dolog. Én ugyanúgy viselkedek egyedül is, mint amikor ő ott van. Mindennel egyetért. Szeretjük egymást, de nem érzékelhető egyértelműen az ő érzése, csak ha jelzem, vagy megteremtem a körülményeit.

A kérdésem, talán fura, de esküszöm, nem őrültem meg, viszont ezt másképp nem tudom megfogalmazni: Van olyan, hogy az összhang zavaró és az jelenti az akadályt? Hogy túl van tolva a megszokás? A megszokás lehet probléma egy olyan kapcsolatnál, ami még fiatalnak számít? Arra is gondoltam, hogy emiatt az érzésem miatt én vagyok a hibás, mert a korábbi kapcsolataimban nem éltem meg a valódi, teljes bizalmat, de ez lehet, hogy csak belevetítés.