Posztolónk nem a házasság intézményét kívánja leszólni, hanem csak az arra alkalmatlan embereket. Számos kapcsolaton túl van már, és saját, illetve ismerősei rossz tapasztalatára alapozza gondolatait. Szerinte a 30 alatti nők egy bizonyos része számítóvá vált, mert csak a szórakozás lehetőségét látják egy férfiban.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nem mondom, hogy olyan nagyon sokszor kerültem már házasság közelbe eddigi 32 évem alatt, de voltam már döntéshelyzetben ennek kapcsán. Az egészen biztos, hogy nem akarok olyan helyzetbe kerülni, mint ismerősöm, aki házas volt pár évig, de válófélben vannak már, senkinek érzi magát, aki csak arra jó, hogy szépen utalja a pénzeket, úgymond „haza”. Egy energikus, vidám srácból egy lehangolt csődtömeg lett, aki már arra se ügyel, mit vesz fel utcára.
Azt mondják, hogy az ember életének egyik csúcspontja a család, a házasság, a gyerek, de nem tudom, hogy mindez nem értékelődött-e át manapság? Vagy úgy az elmúlt 20 évben? A nők egyre több teret kapnak, minden róluk szól, végtelenségig tisztelni kell őket, mindenkor a javukra döntenek a bíróságok, ha kicsit pityeregnek. Már előre se szabad engedni őket az ajtónál, mert sértő, mert akkora egyenjogúság van, és ha bármiért feljelentenek, csak nekik lehet igazuk.
A sok öntudatos, követelőző, büszke nő mellett a mai férfiak nem merik felvállalni férfias önmagukat, mert rögtön leugatják, kinevetik őket - ciki lett. De panaszkodnak, hogy eltűntek a férfiak. A sok csalódást szégyen és elkeseredés kíséri, melynek következtében a férfitársadalom egyre gátlásosabbá válik - de a valódi férfiak nem tűntek el, csak rejtőzködnek.
Miért vonakodnak sokan a házasságtól? Mert tény, hogy ma már minden második házasság válással végződik, és mindig a pasik húzzák a rövidebbet. A bíróságok szinte minden esetben az anyának ítélik a közös gyereket, más megoldás elképzelhetetlen, hacsak az anya teljesen beszámíthatatlan valami miatt. A válás kimondása egyet jelent a férfi kisemmizésével. Ha gazdag volt a család, ott van min osztozkodni, jól jár az ügyvéd is, az ingatlanos is, a bútorcipelők is, de ha nem együtt építették a birodalmat (ami manapság ritka) mindig a férfi jár rosszabbul. Az egyik félnek mennie kell a közös otthonból, a béke megőrzése érdekében. A bírák azzal védekeznek, hogy ezzel az ítélettel nem a nőknek, hanem a gyereknek akarnak kedvezni, hogy megkapjon mindent, ami a zavartalan felneveléséhez szükséges. Így válik a gyerekből hasznos fegyver. De a lakásból többnyire csak egy van, legtöbbször az is akkora, hogy műszakilag megoszthatatlan, ezért a bíróságok hamar rövidre zárják a dolgot. A volt férj elvileg sorolhatná, hogy mely ingóságokra tart igényt, ám egyetlen jóérzésű apa sem vonna meg a gyerekétől semmit. Már csak azért sem, hogy később vissza tudjon járni. Nem elég azonban, hogy elveszti teljes vagyonát, még gyerektartást is kell fizetnie, de azért éldegéljen valahogy és járjon jó kedvvel dolgozni. És akarjon még élni. Ne legyen stresszből zabáló, vagy alkesz, és ne őszüljön bele. Fő az optimizmus. Minden gödörből ki lehet mászni...
Eközben a volt feleség újra férjhez megy, ahhoz meg már semmi köze. De a nő még ekkor sem mond le semmiről, mindenre igényt tart, amire addig is, mert ezt szokta meg és az nem változhat soha. A nemek közti harcban a gyerek már lassan nem cél, hanem eszköz a másik feletti uralomért. Nem kell csodálkozni, ha emiatt a férfiak ódzkodnak a házasság gondolatától is. Nem akarnak áldozattá válni.
Volt egy barátnőm, aki meg akarta kéretni a kezét, de úgy adta elő, hogy – elmondása szerint – jeges iszonyat ült ki a képemre, amikor leesett nálam, mit akar. Pár napra rá szakított velem. „Minden udvarlás magában rejti a házasság veszélyét” – ahogy a mondás tartja. Jelenleg a Barátság + egyebek számomra egy vonzó perspektíva, és most nem is vágyom többre. Ha az Igazi létezik, be fog futni, de ha nem most, addig is elvagyok. Ne értsetek félre, nem a házasság intézményét szólom le, hanem csak az arra alkalmatlan embereket.
Tisztelet a kivételnek, de tény, hogy a 30 alatti nők egy bizonyos része számítóvá vált, mert csak a szórakozás lehetőségét látják egy férfiban. Vadásznak a tökéletes férfira, de az a csáberő, ami ehhez kéne, a nőiség puha, valódi, ősi meleg fénye pont 30 éves koruk után jelenik meg, amikor álmokból a realitás talajára léptek.
És az ilyen és ehhez hasonló apróságok lassan rakódnak le a férfiben, mígnem egy nagy gátlást nem alkotnak bennük. Valaki simán átlép rajta, vagy elnyomja, vagy nem foglalkozik vele, de akkor is ott van.
Ahogy egy haverom mondta: a nősténynek meg kell győződnie róla hogy a hím mindenek előtt kész küszködni érte, de úgy, hogy az érdekérvényesítés minden joga az övé marad, és amennyiben nem teljesít a lovag, és belerondít az egészbe, muszáj dobni egy idő után. Ezt igazolja az egyik exem is, aki azzal volt elfoglalva mellettem, hogy a volt pasiját szapulta, a Danikát (sajnos még a neve is megmaradt bennem) mert a Danika olyan volt, hogy mindennel el kellett számolnia az anyjának, 31 évesen a muterja parancsolt neki, mert a lakását ő vette, így úgy érezte, mindenbe beleszólhat, stb. stb. és sorolta nekem, hogy Danika vele hogy bánt vagy hogy nem, mit tett és mit nem, mit evett és mit nem....és nyomta a sztorikat ... És nekem jó képet kellett vágnom ehhez, de ha megmondtam neki, h. nem érdekel a Danikája, miért nem felejti már el a p...ba?? azt mondta, hogy na, velem már beszélgetni se lehet....akkor tipikus, flegma pasi lettem a szemében. Nem velem volt a baj, hanem vele meg a Danikájával, akihez azóta lehet, hogy már visszament, majd újra szakított vele párszor. Amúgy stílusosan.