Levélírónkat eddig teljesen másféle férfiak vonzották, inkább a határozott, irányító típusok, akikkel mindig egyszerű a képlet, nincs túl sok lelkizés, vagy bonyodalom. Most azonban esélyt adott egy feminin, romantikus típusú pasinak, aki az élete legnehezebb időszakában árulta el.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Fájdalmas időszak van mögöttem, bár még mindig tart. Néhány hónapja elveszítettem a legjobb barátnőmet. Másfél éve tudtam meg, hogy gyógyíthatatlan beteg, sokáig titkolta mindenki előtt, de aztán már el kellett mondania. Sehogy sem tudtam mit kezdeni ezzel a mérhetetlen fájdalommal, mindenbe kapaszkodtam, amibe csak tudtam. Akkoriban kezdte nekem csapni a szelet egy srác a baráti körből, és bár sosem vettem túl komolyan, mivel nekem olyan túl romantikus, lányos volt, belementem a kapcsolatba, mert a túlélésre mentem, minden mindegy volt, csak legyen holnap. Azóta sem értem, hogy tudtam aztán ilyen rettenetesen belezúgni. Ő régóta nagyon oda volt értem, elérhetetlen voltam a számára, a csodanő. Aztán megkapott, és azóta sem értem, mi történik közöttünk. A figyelmességére, kedvességére figyeltem fel, hiszen pont erre volt szükségem ebben a nehéz időszakban.
Eddig teljesen más típusú férfiak vonzottak, inkább a nagyon határozott, irányító típusok, akikkel mindig egyszerű volt a képlet és nem volt túl sok lelkizés vagy bonyodalom. De most teljesen összezavarodtam, megbíztam valakiben, aki úgy érzem, elárult az életem legnehezebb időszakában. De ebben sem vagyok biztos, mert még mindig zavaros minden. Mintha egy rémálomban élnék, semmi sem ismerős már. Kicsit mindig paranoiás, féltékeny típus voltam, de titkoltam, szégyelltem bárkinek bevallani, hogy nem állok a helyzet magaslatán.
Történt aztán jópár hete, hogy megláttam a barátomat a villamosról egy kolléganőjével a munkahelyük közelében, egy teraszon ültek és beszélgettek. Ez még nem is szokatlan, én is ebédelek együtt kollégákkal, ez teljesen természetes. De elkaptam a kolléganője pillantását, mosolyát, nyálcsorgatását, és ez valami olyasmi, amit nem lehet félreérteni, szóval egyértelműen lejött, hogy ráhajtott a barátomra. Volt valami intim és félreérthetetlen abban, ahogy ott ültek, hülyének kell lenni ahhoz, hogy ezt valaki ne vegye észre. Ment tovább a villamos, és bennem egy világ omlott össze, ha lehet még további millió darabra tört, akkor ez ott megtörtént. Minden olyan szürreális azóta, nem tudom, merre van az előre, szerintem megzakkantam, és félek, hogy ez még egyre rosszabb lesz. Nem tudom, mi fáj jobban, a barátnőm halála vagy a barátom elvesztése, valahogy minden összekeveredik, összecsúszik, mint egy rémálom.