A barátnő még a szakítás után sem érti, hogy mitől tűnt el a pasija ilyen hirtelen, amikor minden olyan szépnek látszott. Rideggé vált, idegenként viselkedett Levélírónkkal, ráadásul azóta a Facebook aktivitása is nulla. Pedig nem volt veszekedés, se különösebb konfliktus.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
33 éves nő vagyok, a (volt) párom 34. Még fél éve sem voltunk együtt, amikor már mindketten úgy éreztük, megtaláltuk egymást, a nagyŐ-t, minden tökéletes volt, imádtuk egymást, folyton együtt akartunk lenni. Ő mindig arról beszélt, mennyire komolyan gondolja velem, hogy majd szeretne elvenni, olyan romantikus volt minden, hogy arra nem is gondoltam, ami végül is bekövetkezett. Az történt, hogy egyszer csak, úgy 3 nap leforgása alatt minden megváltozott benne. Azóta sem tudom, mitől. Egy másvalaki miatt, vagy csak bekattant, vagy történt valami a családjában, barátai közt. Rideggé vált, idegenként viselkedett velem, mintha az is idegesítené, hogy megérintem. Nem volt veszekedés, semmi különösebb konfliktus.
Többször kérdeztem tőle, mi a baj, változott e benne valami, esetleg az érzései változtak meg valamitől? De azt mondja, hogy nincs semmi. Közben folyamatosan frusztrált a dolog, mert egyszerűen látszik, hogy valami nem okés. Továbbra is távolságtartó volt, de nem mondott semmit, akárhogyan kérdeztem. Őt nem olyan férfinek ismertem, aki ne tudna beszélni az érzéseiről, vagy annyira zárkózott lenne, hogy ez akadályozná. Eddig mindent meg tudtunk beszélni, ő is, én is mindig nagyon nyitottak voltunk.
Fogalmam sem volt, hogy ilyen esetben mit kellett volna tennem még. A lényeg, hogy szakított velem. Azóta a facebook aktivitása is nulla. Már csak azért is érdekel, mert még mindig számít nekem valamit. Nem értettem, de ennek ellenére azt írtam neki szó szerint, hogy „mindig megbánjuk később, ha egy olyan valakivel szakítunk, akit nagyon szerettünk”. Ez nem fenyegetés, hanem állítás, méghozzá kétirányú. Mi változott vajon ilyen hirtelen benne? Nem vagyunk tinik, sem olyanok, akiket teljesen elhülyített volna a világ mai mozgása.