Fedezd fel és használd!  Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Mióta megmondtam a barátnőmnek, hogy nem akarok még megállapodni, rideg velem, pedig csak egyszer került szóba, csak úgy a semmiből dobta be, lazán érdeklődve. 7 hónapja vagyunk mindössze együtt, nem tudom, milyen választ várt. Utána pedig nem firtatta tovább, hogy de hát miért nem, mondjak érveket, csak jött az elzárkózás... De ez az eset felvetett bennem pár kérdést. Merthogy ezen még nem gondolkoztam, se alkalmas, se alkalmatlan jelöltek kapcsán. Én 194 centi vagyok, ő jóval alacsonyabb, és egyszer megjegyezte, hogy ezért pont passzolunk egymáshoz... És ha összefüggéstelen tulajdonságok alapján méricskéli a dolgokat, akkor nem tudom, kivel és milyen alapon akar családozni.        

               Elnézést, ha túl direkt a kérdésem, tudom, hogy egy mai embernek 27-35 között illene megházasodnia, de ha két ember egy életre el akarja kötelezni magát, az nem túl nagy áldozat a fiatal években és rövid ismeretség után?
Jó, vannak alternatívák a váláson kívül, és egy ismerősöm kísérletezett is házasságban a nyitott kapcsolattal, de nem lett szép vége. Nem tudom, mennyire működőképes egy jónak kikiáltott házasság a valóságban. Logikusan, a szilárd tényeket nézve, idővel a szexuális vágy csökken, a szerelem elmúlik, és ha nem beszélnek róla, akkor is - a házasság hívei ezt nem nagyon reklámozzák. Ahogy azt sem, hogy az állandó egymás mellett élés irritáló bizonyos típusú embereknek.
Láttam nem rég egy képet a neten, az volt a címe, hogy Együtt, és egy csaj meg egy pasi ült egy díványon egymásnak vetett háttal és mindketten a telefonjukat bámulták. Tehát az oké, hogy együtt vagyunk, de milyen minőségekben?

A másik, hogy abban viszont hiszek, hogy mindenkinek van egy megfelelő párja, akivel tudna családozni, de ilyet maximum egy-kettőt ad az élet, nem többet. Nekem is volt ilyen nőm, aki korábban nem kellett, de azóta bánom, hogy nem tartottam ki. Úgy éreztem magam vele, mintha már 100 éve ismernénk egymást, belém látna, érezné a gondolataimat, mintha nekem küldte volna a sors. Akkor ezeket negatívumnak fogtam fel. Hülye voltam. Könnyű ismerkedni az egyetemi évek vége után. Azóta se találtam hozzá hasonlót. Így nem mondom, hogy a jó minőségű házasság lehetetlen, mert elméletileg van rá esély, és az, hogy nekem nincs sok bizalmam benne, az csak én vagyok. Nálam az is szokatlan, ha azt érzem, hogy valakinek pont én kellek. Ma már sok nő is úgy van ezzel, hogy addig keresgél, amíg megtalálja a neki legeslegjobb kanit, de nekik szabad.
Szóval, jól hangzik az, hogy mindenkinek jár egy Igazi, csak a másik véleményét is mérlegeljük, ha lehet...