Miért kell könyörögnünk olyasvalakinek, aki már végzett velünk, hogy legyen olyan szíves, és adja már vissza azt a pénzt, amit kölcsönkért? Ez nem zaklatás. Posztolónk sem érezte magát aljasnak, csak mert futott a pénze után, és nem akarta lazán úgy felfogni, hogy a csajnak ennyi volt a tarifája.
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
talán kínos téma, de szerintem kevés kölcsönadó gondolja ajándéknak a kölcsönt, még ha a másik így is szeretné fölfogni (főleg az a másik, akivel már nincs is együtt). Meg aki már megjárta ezzel korábban is.
Egy évig sem jártam a lánnyal, amikor panaszolta, hogy kéne neki x összeg. Jóban voltunk, bírtuk egymást, bár a bizalom még bennem nem fejlődött nagyon, de hát itt az alkalom, és nem volt súlyos összeg. Nem mondtam, hogy magamtól és örömmel adok, de amikor már harmadjára említette és kérdőjel is volt a mondata végén, hogy tudok e adni, akkor adtam. Nem volt borzalmasan nagy összeg, 200 alatti.
Nem mertem soha a páromnak nevezni, pusztán elvoltunk, elütöttük az időt. Ennek oka az volt, hogy ismertem kicsit a múltját, és tudtam, hogy nem a hűség mintaképe.
Neki meg arra kellettem, hogy megmutassa a világnak, hogy van tartós valakije, akivel harmonikus a kapcsolat, rendezett és komoly, hogy ő ilyet is tud. Talán jobb helyezést kap a társasági életében, ahol már ismerték, és megvolt a híre. De közben volt egy bulis énje, ami simán rávehető bármire. Nem éreztem olyan erősnek a kapcsolatunkat, de nagylelkűen adtam neki esélyt. Hátha megszelídül. Viszont az ágyban tényleg jó volt vele, ez tény.
Aztán egy nap közölte, hogy szakítani akar. Nem is mutatta magát többet. Kerestem a pénz miatt. Semmi válasz. Aztán néhány hét múlva nagy nehezen elértem. Tudta, miért keresem, mert úgy vette fel kapásból, hogy „tudom, mit akarsz, állj már le!” De ha legalább kaptam volna bármilyen ígéretet, hogy majd x hónap múlva, vagy soha, az is egyszerűbb lett volna. Jobban zavart, hogy semmibe vagyok véve.
Azt tudtam róla, hogy a tagadás azért volt benne mindig, mert tudatosan nem szeretett szembenézni azzal, hogy a tetteinek következményei vannak. Nem érte fel ésszel, hogy a tagadást kevés különbözteti meg a hazudozástól. Amit megtett, azt megtette és kész. Ami pedig a kapcsolatba vetett bizalmat rombolja, így ezzel nem csak engem, de önmagát is átveri.
A lényeg, hogy sokáig tartott, míg az összeget apránként visszacsöpögtette – nem személyesen, szigorúan csak utalással, de annak is örültem.
Miért nekem kell könyörögni, hogy valaki, aki már végzett velem, ugyan adja már vissza azt a pénzt, amit kölcsönkért? Sok üzenetet küldtem neki, és emiatt, bocs, de nem érzem magam aljas embernek, akinek az a hobbija, hogy zaklatja az exeit. Egyik ismerősöm azt mondta, hagyjam, és fogjam fel úgy, hogy ennyi volt a tarifája. Erre nem voltam hajlandó. Tényleg azt hitte, hogy a szakítással nála hagyom és elfelejtem neki? Mert ha igen, akkor tényleg rossz embert fogott ki. Egy talpig úriember nyilván nagyvonalúan elengedte volna neki ...hát én akkor nem vagyok úriember. Ha valaki eljátszotta a bizalmam, nem kevés idő után tudok újra megbízni valakiben.
- y-