Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Tíz hónapja kezdődött a kapcsolat. Átlagosan heti egyszer találkozunk. Szoktunk csinálni közös programokat is. Még nem tervezzük a közös életet, mindkettőnknek megvan a saját egzisztenciája. A barátnőm elég közlékeny, de mindig csak én hívom. Mondjuk ez a férfi dolga is, tudom. Volt, hogy jól esett volna egy kis beszélgetés, írtam neki délután négykor, amire este tízkor válaszolt, röviden. Élőben közlékenyebb. Szóval, tíz hónap, én mégis úgy érzem, alig ismerjük egymást. Eljön hozzám, lefekszünk. Elmeséli a napját, de nem kérdezi az enyém.        

               Nem tudom, hogy néha csak önző vagy érdektelen? Mehetne ez jobban is, sokáig nagyon magányos voltam, és olyan vagyok, ha sokáig nem beszélek senkivel, abba szinte tönkremegyek. Haverom nem sok van, amiről én tehetek, mert sokat én taszítottam el hülyeségek miatt. Úgy igazán senkihez nem állok lelkileg közel annyira. Sokáig azt hittem, képtelen vagyok a szeretetre.
Nem akarom, hogy mellettem sebezhetőnek érezze magát, így nem mászok rá, nem uralkodom rajta. A korábbi barátnőimnél úgy éreztem, hogy szeretem mindegyiket, de valami mindig hiányzott. Addig eljutottam, hogy szeretetéhes vagyok, gyakran kapkodok és kapaszkodok valakibe.
Elmentünk együtt egy helyre, ahol az ismerősei is voltak, nekem ott senkim, és végig úgy éreztem, mintha csak valami utánfutó lennék. Vagy csak én éreztem így? Ha nem, mi lehet szerintetek az igazi probléma? Kell még idő? Részletes válaszoknak nagyon örülnék.