A pasi idén lett 50, és igen nehezen viseli. Már előtte is sokat panaszkodott arról, hogy őt az élet mennyire nem kínálta meg lehetőségekkel, és ez Levélírónk szerint csak fokozódni fog. Milyen eszközökkel lehet meggyőzni egy férfit arról, hogy maga helyett azért a kapcsolatával is törődhetne?
Fedezd fel és használd! Érezted már igazán felszabadultnak magad társkeresés közben? Lépj be a Csajok és Pasik közösségébe, hogy az ismerkedés igazán könnyed legyen! Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sokáig voltam egyedül, mert egy bántalmazó kapcsolatból léptem ki nagy nehezen - mivel nem szívesen élem át azokat a múltbeli dolgokat, ezt most átugrom, az egy másik levél lenne - erről csak annyit, hogy a magukat jogvédő szervezeteknek nevező egyesületek nem sokat tesznek, nem sokat érnek, nekik csak a saját reklámjuk, sajtójelenlétük és PR-tevékenységük számít, azon túl nem tesznek sokat. (Az akkori páromról annyit még, hogy egy dörzsölt pszichopata ugyanúgy meg tud vezetni egy pszichiátert, mint egy bírót). Utána, mivel magamra voltam utalva és csak magamra számíthattam, sokat képeztem magam abban, hogy időben felismerjek egy férfit abból a szempontból, hogy milyen ember lehet, illetve hogy veszélyt jelenthet-e rám.
A mostani párom viszont teljesen más hozzáállást igényel. Más kihívás elé állított. Mert inkább nekem kell segítenem neki, támogatnom őt. Ezt az életvonalamon úgy is elkönyvelhetem, hogy egy szakaszt lezártam, amikor én voltam az áldozat, és a mostaniban meg nekem kell támogatnom valakit. Nem anyagiakról van szó, azzal nincs baja. Ő idén töltötte az ötvenet és már előtte is mindig a korával volt elfoglalva, hogy ennyi meg ennyi idős, és nem úgy hajtotta végre az életét, ahogy akarta volna. Merthogy a tehetsége megvolt, de az élet szerinte nem kínálta meg lehetőségekkel.
Amúgy egyáltalán nem látszik rajta, hány éves, mondom is neki mindig, hogy kortalan, jól tartja magát, se ránc, se túlsúly. Mégis a kapcsolatunk nagy része az ő vigasztalására megy el.
Néha eljár kondizni az egyik barátjával, de hamar elfárad, és ez is egy panaszforrása. De nem arról van szó, hogy gyenge lenne, hanem arról, hogy a kor előrehaladtával a teherbírásunk is változik. Ezt el kéne fogadnia. Persze jobb, mintha inni járna. Előttem neki nem volt normális párkapcsolata. A haverja fiatalabb és ő eljár kocsmázni néha, és örülök, hogy ebben nem partnere.
Ő fejébe vette, hogy most új életstílust akarna, amiben én nem korlátozom. Vett is pár márkás ruhát, meg ahhoz tartozó, azonos márkájú cipőt. Nagyon odafigyel erre. Mintha meg akarná vásárolni a fiatalságát.
Nem szeretek olyan kifejezésekkel dobálózni, mint kapuzárási pánik és társai, de nála ilyesmi lehet. Szerintetek mit nem próbáltam még nála, hogy leszoktassam a kesergésről? Van aki már 30-40 évesen átmegy ezen, tehát a „kapuzárásizás” sem egy egyértelmű korjelenség. Arról nem beszélve, hogy főleg a nők szoktak a korukon kibukni... mintha felcserélődtek volna a szerepek.