A barátnő bosszantó szokást vett fel az utóbbi időben: ha megbántva érzi magát, vagy alulmarad egy vita során, veszi a cókmókját és elmenekül az anyjához egy időre. Nem mondja meg, mikor jön vissza, talán ez is a pszichológiai hadviselés része. Le lehet erről szoktatni valakit?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Nagyon gyerekes az egész történet, megírni is kínos, de hátha kapok valamiféle magyarázatot.
A barátnőmmel másfél éve élünk egy fedél alatt. És pár hónapja felvett egy olyan szokást, hogy ha vitázunk, és nem tud felülkerekedni, vagy megbántva érzi magát, veszi a cuccait és elmegy az anyjához. Először nem mondta meg, hogy oda megy, most már tudom. Én meg csak állok olyankor, és nézek ki a fejemből. Nem mondja meg, mikor jön vissza, gondolom, ez is a pszichológiai hadviselés része. Így próbálja meg érvényesíteni az akaratát. Annyi még hozzátartozik, hogy ő nagyon nehezen költözött el otthonról, és mindenben kikéri anyu véleményét a mai napig.