A lányt nem csak a verőfény és a pancsolás vonzza a Balatonra, de a pasizás is. Igaz, mindig csak egy bizonyos pasiért rajong, akivel egy apró kis baleset hozza össze. Most megtudhatod, miért ne zárd a szívedbe a szomszédokat.
Sziasztok! Egy 7 évvel ezelőtti, nyáron megesett kalandomat szeretném megosztani Veletek! Akkor pont a legszebb korban voltam, 18 évesen, kalandra éhes lányként. Van egy balatoni hétvégi házunk és ha tehetjük, leruccanunk nyáron, mind a mai napig. Mindkét oldalon vannak szomszédaink, a két közvetlen szomszéddal jóban vagyunk, viszont balról a negyediket nem ismerjük, sőt, még nem is láttuk, valószínűleg télen jön csak le, vagy nem tudom. Egyik nap bementem pancsolni a húgommal. Amikor meguntuk a matracon való fetrengést, kiültünk a stégünkre.
A tőlünk három háznyira lévő „távoli szomszédunk” fiát mindig figyeltem, amint reggelente a stéget pucolja, vagy lakkozza a csónakot stb. Ilyenkor ő is észrevehette, hogy nézem, mert gyakran visszanézett, nem egyszer integettünk is egymásnak. Köszönni csak akkor köszöntünk egymásnak, ha összefutottunk az úttesten, vagy a boltban – csak egy hello, és már mentünk is a magunk dolgára. Azt tudtam, hogy Zsoltnak hívják. Szép barna szeme volt, tüsi barna hajjal és szépen kidolgozott testtel. Szóval, ülök a stégen, amikor a combig érő vízben elém sétál Zsolt. Megkérdezi, hogy nincs-e kedvem úszni bentebb? Mondom, hogyne lenne! Bemegyek a vízbe. Végre beszélgetünk. Elég sokat sétálunk, míg vállig érő vízhez jutunk, majd úsztunk pár kört. Én hamarabb kifáradok és felmászok az egyik vízbe kihelyezett stégre. Zsolt észreveszi, hogy eltűntem, majd amikor kiszúr, odaúszik és felmászik mellém. Amikor a vaslétrán kapaszkodott fölfelé, már akkor láttam, hogy folyik az orra. Ő nem vette észre. Leült mellém, de nem maradt ott sokáig, ugyanis hirtelen hapcizott egyet és az egész tenyere olyan lett. Ő azt hitte, hogy nem vettem észre a kis balesetet. Lazán felpattant és azt mondta: „na, én csobbanok egyet”. Aztán belevetette magát a vízbe, eltüntetve magáról a bizonyítékot. Nem mondtam meg neki, hogy láttam mindent - minek mondtam volna, bárkivel előfordul az ilyesmi. A lényeg, hogy este már együtt mentünk csavarogni Siófokra. Mivel Siófok mellett voltunk, bicajjal tekertünk le. Szóval, Zsolttal szépen összejöttünk, de kapcsolatunk rapszodikusnak volt mondható, melynek oka nem az összeférhetetlenség – tényleg jól megvoltunk – hanem a távolság és az idő. Én budapesti vagyok, ő fehérvári volt és nem mindig akkor ment le, amikor én. Egyeztetni sem tudtunk, mert hol ő volt bizonytalan, hol én. Mindketten a szüleinkkel voltunk lent, tehát ők is tényezővé váltak. Csak nyáron találkoztunk és ha egyikünknek sem volt éppen senkije, elütöttük közösen az időt. Aztán ők két év múlva eladták a hétvégi házukat és nem láttam többet. Tavaly találtam meg az iwiw-en, bejelöltem, és egyelőre ott levelezünk. Ha más nem, egy édes emlék marad. A mai napig elszorul a szívem, amikor látom, hogy az ő portájukon az új tulajdonos idegesítő családja mászkál.