Sziasztok! Az utóbbi időben túlnyomó többségbe kerültek a szomorkodós-panaszkodós beszámolók, így engedjétek meg, hogy ezúttal egy sikeres, szerencsés és vicces sztorit osszak meg veletek. Elég a sok kesergésből! Még tavaly nyáron történt, hogy a barátnőm hat hónap bébiszitterkedés után visszatért Milánóból. Hogy a hazatérését megünnepeljük, nálunk szerveztem egy kis kerti zsúrt. Az anyám és az öcsém süti a húst, mi meg csevegünk. Minden tuti. A barátnőm még délben megkérdezte, hogy elhozhatja-e az egyik olasz barátját hozzám. Mondom, miért ne, hegyezzük az országimázst, mutassunk neki original magyar otthont!

Amikor megérkeztek, és bemutatta nekem a srácot, eleinte egyáltalán nem figyeltem fel rá, semmi extra, olyan volt, mint bárki más. Ahogy belemerültünk az estébe, elkezdtem vele beszélgetni. Szerencsére elég jól beszélt angolul, jobban mint én, bár néhány szava elolaszosodott a szájában : ) szóval megismertem, és megtudtam, hogy a barátnőm és közte nincs semmi, pusztán barátok. Amikor a srác közeledni kezdett, én hagytam – nem történt semmi, másnapra viszont programunk volt. A barátnőm örült, hogy elindult valami köztünk, elárulta, hogy bízott valami ilyesmiben : ) Másnap hármasban mentünk egy fesztiválra, ahol túl sokat vizezett sört töltöttem magamba, eleget ahhoz, hogy hamarosan eltűnjek az egyik mobilvécében. Hatalmas sor kígyózik előtte. Kivárom. Amikor sorra kerülök, már az ajtóban gombolni kezdem a gatyámat és hopp! egyszer csak a nadrág gombom elpattan és fejest ugrik a klotyóba. Na, most mit csináljak? Kihalászni lehetetlen a tartályból, ennek annyi. Elvégzem a dolgom, majd szorosan összefogva a nadrágom, visszamegyek. Amikor elmesélem nekik, miért járok furcsán, kirobban belőlük a röhögés. Az olasz fiú ekkor megfogja a kezem és egy bokorba visz. Azt mondja, hogy cseréljünk nadrágot – hülyén fog állni rajtam, de legalább nem esik le. Eleinte tiltakozom, majd amikor megtörténik a tranzakció és éppen mennénk vissza, még mielőtt a bokorból ténylegesen kiléptünk volna, megérintem a hátát és megcsókolom: „Köszönöm” – mondom neki. Az első csók egy bokorban csattan el :) Nem ilyen körülmények között akartam, de így sem volt rossz! : ) Mivel egy bő halásznadrág szerű gatyám volt, pont jó volt rá – illetve lett volna, ha össze tudja gombolni. Valahonnan szerzett spárgát és összekötötte. Nagyon prosztón nézett így ki, de sebaj - örültem, hogy nem nekem kell hordanom és beáldozta magát. Az ő gatyájában is nehezen közlekedtem, mert pár számmal nagyobb volt. De legalább össze tudtam gombolni, és akkor sem esett le, ha nem fogtam. Én hordom egy pasi nadrágját – szép kis kezdet! : ) Ennyi. Még mindig együtt vagyunk, de mivel ő Milánóban él, elég ritkán tudunk csak találkozni.