Tisztelt CsP blog! Rendszeres olvasótok lettem én is. Az oldalatokon leírtak hűen tükrözik a mai fiatal társadalom (25-35 év) nem éppen felemelő állapotát és értékítéletét, vagyis a kapcsolatok nagy része érdekből jön létre, abból, hogy az egyik fél kihasználja a másikat. Magamról annyit, hogy 26 éves srác vagyok, úgy érzem még nem volt igazán komoly kapcsolatom (A leghosszabb 1 évig tartott, abból is volt vagy kettő), eddig csak a csalódás jutott osztályrészül. Nekem elég szilárd etikai elvrendszerem van, nem váltogatom egyik napról másikra a partneremet, nem vagyok híve az egyéjszakás kalandoknak, nem léptem még soha félre. Tudom, hihetetlennek hangzik, sokan hülyének is néznek érte, de én ilyen vagyok és nem akarok megváltozni, még ha most másfajta viselkedés a „trendi”. Én úgy vagyok, hogy mindig nyugodt szívvel tudjak belenézni a tükörbe, az emberek szemébe és egyenes gerinccel tudjak járni.

Nem vagyok sem szép, sem csúnya, bár egy kicsit alacsonyabb vagyok az átlagnál (ami némi hátrányt jelent ismerkedés terén, mert ugye a magas a „trendi") mindig igényesen jelenek meg, rendszeresen sportolok. Eddig az összes volt barátnőm érdekből volt hajlandó járni velem. Másodéves egyetemistaként megismerkedtem egy nálam 2 évvel fiatalabb lánnyal egy buliban. Feltűnő volt, hogy amíg a többi csak úgy töltötte magába az alkoholt és pöfékelt, egy csinos, vékony, helyes lány csak egyedül ücsörög egy széken. Beszélgettünk, örültem, hogy végre van valaki aki számára egy buli nem a vad orgiát és alkoholizálást jelenti. Ő érettségi előtt állt és tovább is akar tanulni, végre valaki akar valamit az élettől. Végre valaki, akinek hasonló értékrendje van, mint nekem, gondoltam… A probléma ott volt, hogy vidéken tanult és csak hétvégenként tudott feljárni Pestre, igaz utolsó évében sem sűrűn, mivel közelgett az érettségi. Mivel én is nagyon fontosnak tartottam/tartom a tanulást, nekem is teljesítenem kellett a nem éppen könnyű egyetemi tantárgyaimat. Aztán jött a „fekete leves”, kiderült, hogy tanulás helyett mindenféle hülye koncerten lógott. Közben a neten is ismerkedett ezerrel és ott össze is jött egy sráccal: el is hívta szépen koncertre, az én hátam mögött.

Természetesen összejöttek, hirtelen unalmassá váltam számára, mert tanulmányai mellett nem voltam hajlandó elköltözni otthonról és diákhitelből finanszírozni az albérletet, illetve fenntartani egy kocsit csak azért, hogy furikázzam őnagyságát, ugyanis a srác ezt tette. Az, hogy nem esett jól, enyhe kifejezés… Ezután egy jó darabig elegem lett a kapcsolatokból és inkább a tanulmányaimra koncentráltam. Két szakirányon is elvégeztem az egyetemet és egy szakmát is szereztem, amelynek most aratom a gyümölcsét piacképes végzettséggel. Kaptam egy jónak számító kezdő fizetést nyújtó állást is, a versenyszférában, a legnagyobb válság idején.

Tengermély tiszteletem a kivételeknek, mert biztos kevés akad belőlük. Kívánom, hogy legyen boldog, akinek sikerült harmonikus párkapcsolatot/házasságot kialakítani. Sajnos manapság egy fiatalembernek, aki komoly etikai és erkölcsi elvrendszerrel bír, nagyon nehéz egy ilyet kialakítani, szinte lehetetlen a mai „globalizált, fogyasztói társadalmunkban”, ahol mindenkit csak az érdekek vezérelnek.