Egy éve költöztem össze a párommal: pontosabban ő költözött hozzám, igaz, az én unszolásomra. Én örököltem egy szép házat, kis kerttel, Érd környékén. Engem nem zavart, hogy a pasim lakik nálam, mást ez lehet, hogy zavart volna. Attila eleinte nem ivott nagyon, csak társaságban, buliban, vagy ha ünnepeltünk valamit. Amikor megismerkedtünk én 23 voltam ő 25. A kapcsolatunk elején még nem volt semmi gyanús, vagy gyanakvásra okot adó történet. Mióta összeköltöztünk arra figyeltem fel, hogy egyre többet iszik. A dolgot nehezíti, hogy nem ám a 99 forintos sör meg a 270-es bor, hanem a jó minőségű borok érdeklik főleg. Ez azért baj, mert nem sok pénzt hoz haza: pénztáros egy éjjel-nappaliban, heti négy napot dolgozik. Hobbija így már sokba is kerül. „Előnyére” legyen mondva, legalább nem alja piáktól rúg be – gondoltam magamban.

Különösen egy pincészet termékeinek van elkötelezve, és a dolgot az is nehezíti, hogy az apukája jóban van a termelővel így sűrűn ellátja a kisfiát munícióval. Igen, apuka is iszákos. A szüleivel beszéltem erről, mire a válasz: „jaj, Attila tudja, hol a határ, nem láttuk még részegen, nem részegest neveltünk belőle!” Szeritnem nem csak mellettem kezdett inni (illetve, mellettem húzott bele igazán), lehettek ebből problémái máskor is, csak nem tudtam róla. Mert még nem laktunk együtt... Erről többször komolyan beszéltem vele, akkor hetekre megint leállt, majd megint elkezdte, apránként, hogy ne tűnjön fel. Szerencsére ott még nem tartunk, hogy az üvegeket dugdossa előlem. Amikor ittas, nem látványosan: nem zajong, csak annyi van, hogy némán ül és mered a távolba ködös szemmel, ami nekem elég ijesztő. Aztán papa hozza a borát, amit ugye meg kell kóstolni. Tehát többször beszéltem erről Attilával, be is látta a dolgot, de mindig visszaesik. Mennyi esélyt adjak még neki? Hova vezet majd mindez? Szeretem őt, nem akarom elzavarni, de megteszem, ha nem mérsékli a piát. Üdv: Anita