Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok! Van egy fiú, akit megismertem nem rég. Tetszik, 19 éves, jó humorú. Én 22 vagyok. A szüleink ismerik egymást és egy rövid nyaralás alkalmával találkoztunk. Két napig mindenhova együtt mászkáltunk és úgy éreztem, bejövök neki. Mert ha nem, minek töltötte volna velem az idejét? Nagyon jól éreztem magam vele. Az érdeklődésünk nem nagyon különbözik, nagyjából ugyanazokat a zenéket és filmeket szeretjük. Sokat beszélgettünk. Amikor kicsit sokat ittam (amúgy nem bírom az alkoholt nagyon, ez kb. 2 sört jelent) megjegyeztem, hogy szép szeme van, és már ennyitől is elszégyelltem magam azonnal.

Reggel azon téptem magam, hogy mi a fenéért mondtam ezt neki? Amikor elváltunk, utána 1 levelet váltottunk, amit én küldtem neki. Aztán sokáig nem adott hírt magáról. Azon őrlődtem, hogy biztos van jobb dolga és társasága nálam, én nem vagyok egy olyan nagy party arc, mint ő, inkább visszahúzódó vagyok. Aztán egyszer csak jelentkezett. Nagyon örültem, amikor azt mondta, hogy van egy film, amit együtt kell megnéznünk és menjek fel hozzá. Felmentem, megnéztük a filmet, majd az anyukája társaságában beszélgettünk, sütiztünk, teljesen vendégnek éreztem magam. Kedves volt, udvarias volt, de nem közeledett. Pár nappal később, amikor én hívtam, azt mondta, azért nem ér rá, mert orvoshoz kell mennie és majd jelentkezik. Egy orvosi vizsgálat szerintem nem tart egy hétig, ugyanis ő ennyi ideig nem jelentkezett. Én meg vártam. Valamiért azt érzem, hogy mellette olyan nyitott lehetek, amilyen másokkal nem szoktam. Azt éreztem, hogy odafigyelve és érdeklődve hallgat. Szeretném őt jobban megismerni, de ha valaki érdekel, akkor szerintem nem váratom ennyit. Azt tudom, hogy barátnője nincs, legalábbis ezt mondta. Nem tartom magam feltűnő szépségnek, inkább átlagosnak, és egyre többet agyalok azon, hogy csak barát-barát leszek. Fogadjam el ezt, tervezzek ez irányba, vagy egyszerűen mondjam meg neki, mit érzek iránta? És lesz, ami lesz. Én rontottam el valamit?