„Megbocsátottam, de feledni vagy törölni azt a részt egyszerűen nem lehet, mert megtörtént. Soha. És ez a soha betett neki” - a pasi egyszer már félrelépett és meg van lepve, amikor a barátnő közli vele, nem akar tőle gyereket. Hol vannak a megbocsátás határai?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Mi 3 éve ismerjük egymást, féléve együtt lakunk. Volt nem rég egy beszélgetésem a párommal. Azt mondta, hogy megtudta, egy régi barátnőjének abortusza volt. És ez valahogy megviselte őt is. Azt kérdezte tőlem, hogyha úgy alakulna, hogy becsúszna egy gyerek, akkor én mit tennék? És nem tudtam erre azonnal válaszolni, mert váratlanul ért a kérdés, és ezen még nem gondolkoztam. Olyanon gondolkozni, ami meg sem történt, csak felesleges agytorna. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy én is úgy döntenék-e, mint a volt nője.
Még mindketten fiatalok vagyunk, gyereket sem tervezek még. De – jelenleg és elméleti szinten - biztos nem vállalnék abortuszt, inkább keresnék más megoldást - mondtam neki, és igyekeztem lezárni a témát. És ha már gyerek-téma. Megmondtam neki, hogy nem akarok tőle gyereket. És ezt talán nem kellett volna, mert ez indította el az egészet. A történethez szorosan hozzátartozik, hogy ő egyszer már megcsalt és én hosszas próbálkozására megenyhültem és megbocsátottam. És azt mondtam, hogy ha ez gyerekkel történik, akkor belecsúszunk a manapság sajnos átlagosnak mondható családi drámákba, és akkor már egy gyerek is sérül, mert apuka nem tud uralkodni magán, ha nőt lát. Na, erre teljesen bepöccent. Azt mondta, most minek rángatom elő ezt? miért jövök ezzel? (mert? mikor kéne?) Azt mondta sértődötten, hogy akkor nem bízom meg benne és akkor nem is bocsátottam meg valójában. Én megbocsátottam, de feledni vagy törölni azt a részt egyszerűen nem lehet, mert megtörtént. Soha. És ez a soha betett neki. És az, hogy előhoztam a múltját, nem visszavágás, hanem egy tény.
Az, hogy valaki egyszer megtette, azt jelenti, hogy meg van benne a hajlam és így már egy kicsit sorsszerű is. Bármikor megteheti még egyszer. Vannak, akik képtelenek uralkodni a sorsukon és tanulni az életből, pl.: az egyik férfi ismerősömet megint kihasználta az aktuális nő. Arra azt mondtam, hogy vannak olyan férfiak, akik nem uralják az életüket, és folyton belesodródnak ugyanabba a hibába. Sok ismerősöm van, akik mindig ugyanazt a típusú nőt keresik, mindig csalódnak, de juszt is a következő nőjük is ugyanaz lesz és ugyanúgy járnak vele. Én viszont ismerek olyan párt is, akik 10 éve vannak együtt, és ugyanúgy bújnak egymáshoz, mintha pár hete találkoztak volna. Van ilyen is. De én nem akarom elkötelezni magam mellette. Most, hogy ezek így ki lettek mondva, azt hiszem, ő gondolkodik és dönt. Hogy most emiatt szakítunk? Meg fogom érteni. Csak azért, mert realista vagyok, és világosan látom a dolgokat és kimondom, amit más talán nem tenne, én vagyok a bűnös? Amikor megcsalt, nem egy egyéjszakás kaland volt, nem egy baleset, hanem 3 hétig járt azzal a lánnyal. Hát, ennyi.
