Ha a harmincas pasid egy érett nőre vágyik, felmerül a kérdés: mit tud ő nyújtani, amit te nem? Akik még sosem éltek át komolyabb traumát, bátran mondogatják: "felelősek vagyunk azért, ami velünk történik". Pedig az élet néha képes úgy arcon csapni egy-egy váratlan meglepetéssel, hogy nyikkanni sem tudsz. A bizalom az egyik legtörékenyebb dolog. Szexfüggők és buta pasidumák.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy ideje nincs senkim, nem bízom a férfiakban, az okát mindjárt leírom. 26 éves vagyok. Amikor legutóbb próbálkoztam a neten ismerkedni, rám írt egy férfi, aki 15 évvel idősebb volt nálam és én udvariasan lekoptattam. A korkülönbségre hivatkoztam, mire sértődötten azt írja vissza nekem, hogy a korabeli hapsi már húzza le magát a vécén? Nem ezt mondtam, de nem értette meg, hogy én nem őt keresem. Semmi baj vele, de a saját korosztályán belül keresgéljen, ahogyan én is. A bizalmam a férfiak felé egyre csökken, szerintem nem csak nekem, és nem is új jelenség: olvasom, hogy X szórakozóhelyen valami drogot a nő italába csempésznek, aztán lesz, ami lesz.
Mindezt viccből, néha a pincér is benne van, hallottam rémtörténeteket. Nem egy ilyen eset volt. Én szerencsére sosem éltem át. De más durva dolgot igen: a volt párom a harmincas évei elején járt, amikor megismertem, szépen indult, két évet voltunk együtt, aztán egyre hidegebb lett velem, gyakran lerázott, elég átlátszó dumákkal. Elmaradt a sok kedvesség, éreztem, már nem sokat számítok neki. És ha már vége, szeretném tudni az okát. Amikor szakítottunk, nem is kímélt. Kiderült, hogy egy ötvenes nővel csalt meg. Olyan szinten éreztem megalázva magam, hogy hetekig csak bőgtem. Amúgy nem jellemző rám, hogy kiborulok, a legrosszabb esetben is csak panaszkodok valakinek. Szóval, eddig még nem hozták elő belőlem ezt az oldalamat.
Úgy állította be, hogy miattam van az egész, mert nem figyeltem rá (ezt a kifejezést használta: nem figyelek rá. A gyerekre kell figyelni, hogy ne essen le a mászókáról). Olyan nevetséges indokokat hozott fel, amiket nem is értettem. Persze, védte magát. És pont egy ötvenes nővel? Mit tudott nyújtani neki?
Amikor írta, hogy nálam maradt pár cucca, inkább odaadtam a szomszédnak a kulcsot, ott keresse, én látni sem akarom. És erre azt írta, hogy éretlen és túlérzékeny vagyok... de erre már nem írtam neki semmit. Amikor az ember érzéseit ilyen szinten, ilyen mellébeszéléssel semmibe veszik... Vége lett, és kicsit örültem, hogy nem úgy jártam, mint egyik barátnőm, akinek egy 5 éves kapcsolata szakadt meg, mert a párja hazahozott valami nyavalyát, és kiderült, hogy szexfüggő és gyakorlatilag bárkivel lefeküdt. És rengeteg emberrel csalta meg. Ő azóta is egyedül él, és míg korábban már az esküvőt tervezgették, most gondolni sem képes semmilyen esküvőre senkivel. Rosszul van attól az embertől és attól az 5 évtől, amikor hülyének nézték és megalázták. Akik még sose éltek át komolyabb traumát, de nagyon meg akarnak vigasztalni, azt mondják, felelősek vagyunk azért, ami velünk történik. És: "Jön majd másik..." De van, amikor nem megy, van amikor az élet olyan meglepetésekkel képes arcul csapni, amit nem tudsz kezelni már, olyan hirtelen ér, és onnan, arról a mélypontról már nehezen szeded össze magad. A bizalom törékeny dolog.
