Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A párommal 11 éve vagyunk együtt. Én lennék a férfi fél, bár ő ezt az utóbbi időben rendszeresen megkérdőjelezi. Nem tudom, mi történt vele, talán azt érzi, hogy egysíkúvá vált az életünk, mert azelőtt ő tevékeny életet élt, én kevésbé. Régebben – ami nem is volt olyan régen, talán 3 éve – együtt járkáltunk még el hétvégi programokra és élveztük egymás társaságát. Ma meg azt kifogásolja, hogy kevés pénzt viszek haza, pedig pont annyit, mint korábban (min lepődött meg, mi volt ebben az újdonság? Most jött rá?)

Aztán: a házimunkából nem veszem ki a részem ELÉGGÉ: valójában igen, a magam módján, ami az én részem, a fűnyírás, szegelés, festés, vezetékezés: az én részem. Mosogatás, porszívózás: nem. Az az ő dolga.

A házi tevékenységekhez egy friss eset: nekiáll egyedül valamit kirángatni a garázsból:

- Kösz, hogy segítettél ! - mondja utána 1 órával vádlón. Addig forgatta magában, hátha vissza tudja fojtani.

- De mit csinálsz és miért esel neki egyedül? - kérdezem.

- Mert rád nem lehet számítani!

- Miben? Mert egyedül nekiesel és várod, hogy felfedezzelek?

- Láthattad! Csak nézted. Magadtól kellett volna rájönni.

- Mire? – nem értem, miről beszél. - Mit kell csinálni azzal? Tavaly ki akartad dobni.

- Semmit - vágja rá idegesen. – Itt mindig kell valamit csinálni. Soha nem lesz vége. Szalad az egész ház!

- De akkor osszuk be, apránként megcsináljuk – ajánlok egy józan kompromisszumot.

- Annyi minden van, hogy inkább bele se fogjunk - mondja.

És ezzel újra körbejártuk a semmit. Ezekből a párbeszédekből már minden hétre jut egy. És félek, hogy mostanában csak sűrűsödni fognak. Havi 1-2 szex, de ha én nem kérném, nem lenne ennyi se. Mi történt velünk? Én ugyanaz vagyok, ő nem.

Ha nincs probléma, csinál, mert unatkozik. Annyi még hozzátartozik, hogy jövő hónapban lesz 47 éves. Amúgy jól tartja magát, nincs elhízva, csak ezek a dührohamok és fölösleges vádaskodások ne lennének. De akkor is: nem korai ez még? Én tűrök, tűrök és tűrök, próbálom szeretni, de azért ez nem megy a végtelenségig, én sem vagyok betonfal.

Mit is akarok én? Szeretnék valakinek újra fontos lenni. És egyre inkább nem érdekel, hogy mikor van szimplán rossz kedve, és mikor bosszant szándékosan. 1 éve tudom, hogy hangulatjavítókat szed. Talán nála fordítva működnek és ezért rajtam csapódik le minden. De olyan nagy problémái nincsenek, szerintem maga sem vallja be, hogy ennyi volt. Volt sok szép emlék. Ezekbe kapaszkodom.

Maradjak mellette és ne adjam fel? Mit akar elérni azzal, hogy felvette a gonosz feleség szerepét, és nem lehet megbeszélni vele semmit? Vagy ezen a kapcsolaton már nincs mit menteni. Vagy lépjek ki ebből és keressek mást. (Amúgy lenne más).