„Mivel nem vagyok gondolatolvasó és a szenzoraim se mindig működnek, az elején simán elnéztem neki, hogy nélkülem jár el szórakozni” - az a férfi számít sikeresnek, aki simán érti és bele is megy a női játékokba. De mi van azokkal a versenyzőkkel, akik nem kívánnak rejtvényfejtők lenni? Ha valakinek nincs türelme sem idegrendszere megfejteni a csavart női logikát, esélye sincs egy normál kapcsolatra?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Olvastam itt párszor, hogy a 30+os nőkkel sem egyszerű a helyzet, mert ha kimaradt korábban az életükből a szenvedély, meg az, hogy versengjenek értük, akkor szeretnek játszmázni és igyekeznek behozni a lemaradást, még olyan áron is, hogy esetleg a férfi nem bírja a kiképzést és lelép. Vagy éppenséggel magukat járatják le ezzel. Én ezt szerencsére csak néhány esetben tapasztaltam ebben a kategóriában. Talán azért, mert hamar észreveszem a jeleket, és nem adok esélyt a folytatásnak. Szeretek tapasztalatból tanulni, de csak egyszer, az ismétlésnek nem vagyok híve. De néha beleesek az újabb csapdákba, amiket még nem ismerhetek.
Az általánosításról: a fiataloknál is ugyanúgy meg lehetnek a rigolyák. Eddig két olyan kapcsolatom volt 36 évesen, amikor a nálam kb. 10 évvel fiatalabb nő adta fel a leckét.
Az első hölgy: Mivel nem vagyok gondolatolvasó és a szenzoraim se mindig működnek, az elején simán elnéztem neki, hogy nélkülem jár el szórakozni (ezzel nem lenne baj, ha nem más csávókkal tette volna). Azt mondta, neki főleg pasi barátai vannak. És ne legyek féltékeny, tényleg csak haverok, és emlékeztetett, hogy nekem is van nőismerősöm. Ez igaz, kettő is, csak jóval idősebbek nálam, családosok. Úgy 1 éven át minden jó volt, mondhatni, végül mégse akarta a folytatást.
A 2. hölgy: Először úgy tűnt, az előző lány fordítottja. Végül kiderült, hogy ugyanolyan megbízhatatlan. Egyszer azt mondtam neki, hogy elvinném vacsorázni, de öröm vagy meglepetés helyett a következőt reagálja, szinte rávágva: „És ez miért éri meg neked?” Ezt a reakciót a mai napig nem értem. Lehet, hogy valami vicc volt, amit nem értettem?
Elvittem egy baráti társaságba, ahol egy másik nőnek levágott egy ilyen kirohanást (nem mellékesen a jelenlétemben): „Utálom azokat a Ultramacsó pasikat, akiken látszik, hogy ösztönösen minden nőbe bele akarják csak juttatni a magjukat, ez az életcéljuk. Amikor odajönnek hozzám, én már a látványuktól, az arcuktól, a beállásuktól hányok. Majd én odamegyek, ha tetszel, te ne gyere”. Még annyival kiegészítette, hogy régebben ő szokott odalépni ahhoz, aki tetszik neki (velem is így volt) akiben lát valami érdekeset, akiben valami megfogja.
Nem az zavart, amit mondott, az még a maga helyén kezelve igaz is lehet, hanem az zavart, hogy úgy mondta, mint aki egyedül van, mintha szingli lenne. Semminek voltam nézve. Lehet, hogy ez az egész valójában nekem lett címezve? Újabb női móka, amit nem értettem, én, a buta férfi? Utána még kettő hónapig volt velem, aztán jött 1 hét szünet, mert költözik és nem ér rá találkozni velem, utána jött a hívás, hogy talált mást és sorry.
Azt mondják, a 30+os nőknél már nincs ez a gyerekes játék, mint a fiatalabbaknál, megbízhatóbbak és komolyabbak. De ebben a formában ez sem igaz...
A családalapításról még nem tettem le, de nehéz komoly nőt találni.
Hogyan alkudjak meg magammal? Valóban a penge humorérzék, a replikákra való azonnali villámreagálás, meg az „Olvasni kell a nő agyában, a gondolatai mögé látni, mert az Igen Nem és a Nem néha Igen” - játékok nem az erősségem, nem boldogulok velük. Jobban boldogulnék, ha ezeket megtanulom, belemegyek a játékokba és átmegyek ezeken az esetleges teszteken (vagy miken)? Nem szeretek rejtvényfejtő lenni. Nem hiszek abban, hogy mindig a másik hibás. De ha se én, se ő, akkor ki vagy mi?
Amit elvárok: önállóság és egyenesség. Nem azt vallom, hogy minden nőnek és férfinak egyformának kéne lennie, mert úgy egyszerűbb, és megfelelni a sztereotípiáknak (a férfi vadászik, a nő őrzi a tüzet), csak a játszmázáshoz nem értek, ha értenék, lehet, könnyebb lenne. Akkor meg kell tanulnom? Ez az egy választásom van?
Köszönettel: Zsolt.
