„Szeretném, ha valami megmozgatna, érezni egy kis vibrálást. Ha emiatt önző mocsok vagyok, akkor sok férfitársam is az” - a második gyerek után elmúlt a szexuális vágy az anyukából, ám Levélírónkban nem. Szereti a párját, bár nem tombol már a szerelem olyan hevesen. Nem akarja elhagyni, se megcsalni, mégis jó lenne néhanapján egy kis izgalom. A félrelépés látszik az egyetlen megoldásnak.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Témaként már több ízben felmerült kérdéssel fordulok Hozzátok. A párommal 8 éve vagyunk együtt. Az első gyerek megszületése után nem volt jelentős változás a szexuális életünkben. Amikor tavaly megszületett a második gyermekünk, úgy érzem, az együttléteink már inkább tehernek számítanak a páromnak. Egy az egyben úgy jön le számomra, hogy nem érez vágyat a szexre, még ha nem is mondja. Ezt nem is kell. Érzem, és kész. Csak fekszik, hagyja magát, de semmi izgalom.
Kérdésem a hasonló érzelmű anyákhoz: ha a párotokat nem kívánjátok ennyi idő után, az egy dolog. De úgy egyébként más pasit sem? Szeretem a párom, de nem vagyunk már szerelmesek. Nem hagynám el, nem csalnám meg, de hiányzik valami. Eszem ágában sincs elhagyni. Nincsenek megoldhatatlan és súlyos anyagi gondjaink. Jó család vagyunk.
Viszont ha a félrelépés az egyetlen megoldás, akkor - ha nem élek vele - később bánni fogom, hogy nem tettem meg, és az emiatt felhalmozódott feszültséget rajtuk vezetem le - ezzel megteremtve az átlag, ordibálós magyar prolicsalád sztereotípiáját. És ezt nagyon- nagyon nem akarom.
Szeretném, ha valami megmozgatna, érezni egy kis vibrálást. Ha emiatt önző mocsok vagyok, akkor sok férfitársam is az.
Talán ledorongolnak majd a Hölgy Olvasók, bár ha ők lennének hasonló helyzetben, biztos megoldanák ügyesen, titokban, csajosan – ha az ő vágyukról van szó, az természetesen mindig fontosabb és igazibb.
