A pasi szó nélkül eltűnt, Levélírónk meg sehol sem tudta elérni. Nem voltak régóta együtt, keveset tudott róla, mégis aggódott érte, találgatta, mi lehet az oka, és sok mindenre gondolt, de elfogadható indokot akkor sem sikerült találnia. A csávó most újra megjelent és találkozni akar. Mit illik ilyenkor mondani, és mit nem?
Fedezd fel és használd! Ha lazán ismerkednél, barátkoznál, de nyitott vagy egy kis extra kényeztetésre is, akkor a Barátság Extrákkal kapcsolat passzol hozzád. Aki még nem tudja: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Úgy szakított velem az egyik barátom, hogy nem szakított sehogy sem, hanem egyetlen szó nélkül kilépett az életemből, sehol nem tudtam elérni, a közösségin nincs fent (saját néven biztos nincs). Csak pár hónapot voltunk együtt, igazából keveset tudtam róla, azt, amit magától elárult. ÉS most, 3 év után felhívott, ...Először nem is tudtam, ki az, irtóra meglepődtem. Tudta persze, hogy ő a hibás, mert rögtön azzal kezdte, hogy azért nem jelentkezett, mert magát szégyellte és ... abba már nem bonyolódott bele, hogy a három év alatt ugyan mit csinált. Nekem is voltak ez idő alatt kapcsolataim, de jelenleg nincs, bár ezt ő nem tudhatta, csak beletrafált.
Ha épp egy kapcsolat közepén lennék, nem érdekelt volna egyáltalán ez a dolog. De mindig is jó dumálókája volt, és azt kérte, méltányoljam már, hogy végre rászánta magát arra, hogy fölhív, mert sokat készült rá, de mindig halogatta, nem merte meglépni (hát nem aprózta el, belefért abba a 3 évbe). És most azt akarja, hogy leüljünk ketten és őszintén beszéljünk. Nem tudom, hogy belemenjek-e ebbe, ez is a kérdésem Hozzátok. Még nem mondtam neki semmit, csak annyit, hogy gondolkodom rajta.
Biztos újra akarná kezdeni, vagyis: inkább folytatni ahol abbahagyta. És ha én feltételként szabnám, hogy csak akkor adok neki még egy esélyt, ha elmondja, hogy igazából mi történt az alatt a három év alatt? Mert ha hazudik, hát az is egy válasz nekem. Élőben jól rá tudok érezni arra, ha valaki hazudik, vannak testi jelei, meg átgondolatlan kifejezések közben... Nem lennék számon kérő, se bántó. Nyilván mással kavart, aki dobta - ez az első számú elméletem.
Nem drámázom, amúgy se szokásom...Azok, akik gyakran drámáznak, vagy egyéb konfliktushelyzetet generálnak, úgy érzik, ha másokat meggyőznek saját értékességükről és fontosságukról, hogy milyen ügyesek és bátrak, akkor ők maguk is többet kapnak, más bánásmódban részesülnek. Ezzel sosem szoktam élni, ellenben velem szemben gyakran használják. De mindez csupán egy átmeneti megoldás, azaz hosszú távon nem vezet eredményre.
Egyelőre azt érzem - és ezt amúgy másoknál is tapasztaltam -, hogy nagyon kevesen képesek a valódi empátiára, nem hajlandóak önvizsgálatot gyakorolni, beleélni magukat a másik helyzetébe. Olyan sok az érzelmi nyomorék, aki képtelen a másik szemszögéből nézni a dolgokat, és csak az ő akarata van, ami ha nem érvényesül maradéktalanul, akkor megsértődik.
Az is előrelépés, ha csak meghallja és megérti, amit mondok neki, mert azok kész tények lesznek. Amikor lelépett, eléggé belefáradtam abba, hogy nulla infóval aggódjak miatta, mert sok mindenre gondoltam közben, arra is, hogy valami tragédia érte őt, vagy valamelyik rokonát, és befordult, ezért választotta a 0 kommunikációt. De még ez is lehet. Szóval, sok lehetséges magyarázat akadhat, de engem mégis a valóság érdekelne.
