Az én történetem 7 évvel ezelőtt kezdődött. 17 évesen az ember lánya imád bulizni, haverokkal lógni és flörtölni. Ezzel én is így voltam. Egyik este megláttam a szemben lévő házban egy nagyon szép akváriumot, amiben elkezdtem gyönyörködni és pár pillanat múlva egy félmeztelen, nagyon helyes srác is feltűnt, aki táncolt. Ezek után szinte mindig az ablakban lógtam, hátha újra láthatom. Pár nappal később az ablakban napoztam, amikor észrevettem, hogy egy távcsővel kukkolnak, és igen, végre észrevett a szembe szomszéd fiú! Elindultam sétálni, persze a legszupibb rucimat vettem fel, aminek meg is lett a hatása, igaz nem úgy sült el, ahogy én szerettem volna, ugyanis a srác biciklivel jött utánam és elütött...Na így ismerkedtünk meg!

Sok időt töltöttünk együtt, én voltam neki a szembe szomszéd lány, nekem pedig ő a szembe szomszéd fiú. Elmondta, hogy van barátnője, de már nem igazán vannak együtt, de ez engem nem érdekelt, mert egy barátot találtam meg benne, aki mindig fel tudott vidítani, és én is őt. Ezekből a találkából mégis kialakult egy szerelem, ami nem volt zökkenőmentes. Ő 6 évvel idősebb volt nálam és hát nem nézték jó szemmel, hogy mi együtt vagyunk, mi mégis kitartottunk egymás mellett. Összeköltöztünk és minden túl tökéletes volt egy darabig….aztán jöttek a viták. Én suliba jártam így nem dolgoztam, ő csajozgatott és már minden apró dolgon összevesztünk. Ekkor megtudtam, hogy ő csókolózott egy másik csajjal és így szakítottunk. 7 hónapig se veled, se nélküled kapcsolatban voltunk, külön éltünk, de mégis ragaszkodtunk egymáshoz, aminek az lett a folyománya, hogy újra összejöttünk. Ismét minden tökéletes volt, imádtuk egymást, eldöntöttük hogy legyen egy kisbabánk és amikor kiderült, hogy terhes vagyok mindketten örültünk és nagyon-nagyon boldogok voltunk …a szülésig! A 9. hónapban minden jól ment, jött velem minden vizsgálatra, látszott, hogy imád engem és ezt éreztem is, aztán eljött a nagy nap. Sajnos császárral született a babánk és én nem tudtam feldolgozni sok mindent. Amikor hazamentünk a kórházból találtam a gépen olyan üzeneteket, amit ő kapott más lányoktól, most nem részletezném, de azt tudni kell, hogy eléggé szexuális dolgok, meztelen fényképek. Nagyon összetörtem és még depisebb lettem, száguldtam a lejtőn lefelé. Egyre rosszabbodott köztünk a viszony, már nem aludtunk együtt, nem csináltunk semmit, csak vitáztunk. Egyik este elment, és mint utólag kiderült, lefeküdt egy csajjal, akiről csak később derült ki, hogy a klinikáról az egyik ápoló csaj, aki az én gyerekemet fogdosta és cserélte alattam a lepedőt - nagyon kibuktam, és úgy éreztem vége a világnak: megpróbáltuk megbeszélni, hogy miért történt, de nekem nem ment a feldolgozás. A kapcsolatunk amilyen tökéletes volt, annyira tönkrement és már majdnem utáltuk egymást. 7 év után (a bűvös 7-es) ezer beszélgetés után ő azt mondta, hogy többé már nem szeret és elhagyott minket. Most éli a világát csajozik, bulizik és én már nem is tudom hova lett az a szembe szomszéd fiú, akit anno úgy szerettem és a legjobb barátom volt!! Tanulság? Talán annyi, hogy ha megtalálod az igaz barátot, sose keveredj vele viszonyba, mert nem éri meg elrontani mindent.