Sziasztok! Annyit olvasgattam ezt a Csajok és pasik blogot, hogy kedvem lett megírni az én történetem is. Én 18 éves lány vagyok. És majdnem másfél évig együtt voltam egy fiúval, akit nevezzünk Zolinak és 20 éves. Kezdjük az elején: úgy jöttünk össze, hogy apám elkezdett otthon építkezni és az építész haverja odahozta Zolit segíteni. Aztán bejelölt iwiw-en...és én felvettem msn-re. Sokat beszélgettünk, aztán megdumáltuk, hogy találkozunk. Eljött a várva várt találkozó: nagyon jól elbeszélgettünk és jól elvoltunk egymással. Egy-két tali után összejöttünk. Aztán 1 hónaposak lehettünk, amikor kapott egy olyan lehetőséget, hogy ki tud menni Németországba.

És majdnem szakítottunk, mert csak félévente jött volna haza, de valami miatt nem jött össze a külföldi munka és itthon maradt. Nagyon jól megvoltunk egy ideig...inkább nálunk tartózkodtunk, mert nekem van külön szobám, ő meg a bátyjával lakik egy szobába, sajnos. Aztán kb. 7 hónaposak lehettünk, amikor szakítottunk 1 hónapra.... de majdnem minden nap találkoztunk és ugyanúgy viselkedtünk, mintha együtt lennénk, de hivatalosan úgy voltunk, hogy nem vagyunk együtt. Ő összejött egy olyan lánnyal, akit mindenki előtt letagadott, mert elég érdekes csaj volt. Egy hétig lehettek maximum együtt, amikor Zoli felvetette, hogy béküljünk ki. Én persze belementem, mert szerettem. Nem telt el 3 hónap se...10 hónap körül jártunk mikor megint szakítottunk...utána is találkozgattunk - folytatni akartam, ő meg azt mondta: neki szabadon jobb. Ekkor - lehet, gerinctelen dolog - összejöttem az egyik ismerősével, akivel elvileg nem nagyon csípték egymást. Egy hónapig együtt voltam az ismerősével, majd egy bulin, ahol Zoli és mi is ott voltunk a barátommal - ó, Zoli kiborult, sírt és azt mondta, hogy szerelmes belém és menjek vissza hozzá. Igen, ismételten voltam olyan hülye, hogy visszamentem hozzá. Aztán nagyon igyekezett, hogy minden tökéletes legyen. Jött egy olyan korszak, amikor minden este inkább pókerezett, minthogy találkozzunk. Egy kaszinós korszak jött. Annak ellenére, hogy többször elhatároztam, szakítok vele, mégse tudtam soha megtenni. Aztán hirtelen szinte minden rendbe jött: iszonyatosan jól megvoltunk. Ekkor már 1 évesek és 2 hónaposak voltunk. Aztán következett 1 mesébe illő, csodálatos 1 hónap. Olyan álomszerű volt :) Aztán valami közbejött és nem tudtunk nálunk lenni. Elkezdte az esti sulit és mellette dolgozott. Én is esti suliba járok. Náluk meg nem tudtunk lenni, csak ritkán, mert a bátyja eléggé sokat tartózkodott otthon. Így jöttek a heti egyszeri találkák. Egyre több vita. 1 év 4 hónapnál felhoztam: lehet, hogy hagyni kéne, de ő azt mondta, hogy ne: megtudjuk oldani a talikat, kedvesebb lesz, és hogy többet fog rám figyelni. Mondta, hogy szeret és nem tudja elképzelni nélkülem az életét. Az elején lehet, jól bírná, de aztán megint elkezdenék neki hiányozni. Így nem szakítottunk. Aztán felhoztam 1 hónap múlva, hogy tényleg hagyni kéne: mire azt mondta, hogy igen, mert már nem szerelmes (ezt msn-en beszéltük). Azt mondtam, hogy ezt azért személyesen beszéljük meg. Konkrétan, több mint egy hetet kellett várnom, hogy az a személyes találkozó eljöjjön, mert neki a haverokkal való biliárdozás fontosabb volt, minthogy velem megbeszélje a dolgokat. Eljött a találkozó: megbeszéltük, hogy vége, de mondta, hogy most akármilyen csajjal szakítana, mert saját magára sincs elég ideje és nem tud többet törődni se velem, se mással. Aztán 1 hétre rá találkoztunk, és én késtem egy 20 percet, mire kérdőre vont, hogy hol voltam, mit csináltam, kivel voltam stb stb. Kérdezgette hogy megcsaltam-e, vagy pasiztam-e meg hasonlókat. Aztán egy hét elteltével ismét találkoztunk, kérdőre vont, ki az a csávó a személyes üzenetbe msnen, és úgy kezelt mintha a barátnője lettem volna még. Mindent tudni akart, aztán szépen beszámolt, hogy ő mit csinált stb stb. Elkezdődtek a viták, pedig együtt se voltunk, hogy ő ezt hallotta rólam, azt hallotta - én sose adtam a róla szóló pletykákra. Ő meg mindent elhitt, amit hallott rólam. Elég szarul esett, de tudtam, hogy el kell felejtenem, mert ez így nem működik. Jött egy újabb tali, ami előtt bulizni voltunk mindketten és kicsit becsiccsentettünk: szó csókot követett, csók meg az ágyat - nála aludtam. Másnap reggel rendelt kaját és tündéri volt, de már új lányokat keresett (pedig elvileg még magára sincs ideje). De ha találkozunk, mindig úgy viselkedik, mintha még együtt lennénk. Én ezt egyáltalán nem értem! Azt kihagytam az egész történetből, hogy én megpróbáltam elég semlegesen viselkedni vele, mert féltem a csalódástól. Lehet, hogy emiatt hűlt ki a kapcsolatunk, amiért én úgymond "távolságtartó" voltam? És nem mertem közelebb engedni magamhoz érzelmileg? És miért érdeklődik mindig úgy utánam, mintha bármi közünk lenne még egymáshoz?