Már az elején feltűnt, hogy egy kicsit zárkózott, és mindig azt mondja, hogy „ő nem az a típus, aki egy nap 100 sms-t küld, meg ötvenszer felhívja a másikat". Ez egyértelmű, nem is vártam volna el, de az a túlzott lassúság és a napi 1 sms is kicsit durva volt, pedig állítása szerint érdekeltem (mi lett volna, ha nem). A korából és a foglalkozásából adódóan (egyenruhás volt, és nevezzük G-nek), kicsit többet és komolyabb gondolkodást vártam tőle, valami azt súgta, hogy nem teljesen az, aminek látszik. Mindezek ellenére kb. április végétől június elejéig a neten meg telefonon beszéltünk. Aztán végül eljött a nagy nap, és találkoztunk. Hát, az is érdekes volt. Megbeszéltük, hogy 5-kor egy hangulatos kávézóban találkozunk. Én naiv, azt gondoltam hogy 5 előtt 10 perccel már ott fog toporogni és alig várja hogy jöjjek. Én 5 előtt 2 perccel oda értem és nézek jobbra-balra, sehol. Azt hittem, annyira szőke vagyok, hogy nem ismerem fel, de sehol nem volt. Leültem egy asztalhoz a kerthelyiségben: jön oda a pincér, hogy mit hozhat, én meg bájosan közöltem, hogy még jön valaki (milyen romantikus, nemde?! a csaj várja a pasit..). Szóval, „jó” kezdés volt. Majd hogy ne érezzem annyira elveszettnek és bénának magam, bánatomban elkezdtem egyik barátnőmmel csevegni telefonon, egyszer csak 5 óra után néhány perccel kit látnak szemeim?! Hát, G-t. Azt hittem, leesek a székről, olyan helyes volt, még akkor messzebb volt, kommentáltam közben a látottakat barátnőmnek telón keresztül (akár egy élő meccs-közvetítés), majd gyorsan leraktam a telefont, amikor közelebb ért.

Nem kért elnézést, sőt be sem akart mutatkozni, én nyújtottam a kezem, meg volt 2 puszi. Aztán jött a szokásos, kedves csevegés, egészen addig, amíg az ex szóba nem került. Én msn-en is kérdeztem tőle, hogy jelent-e még neki valamit, persze azt mondta, hogy nem. Elkezdte mesélni, hogy 3 évig éltek együtt, egy harmincas, kiélt fejű, elvált, 1 gyerekét nevelő nőci volt, semmi jót nem néztem ki belőle (de lehet, hogy az elfogultság beszélt belőlem). Mondta, hogy havonta muszáj találkozniuk mert egy lakásra kötöttek egy bérleti szerződést és 1 év múlva letelik, így ellenőrzi, hogy rendesen fizeti-e a nő a dolgokat. Én elég kamunak éreztem a dolgot, vonakodva, de elfogadtam. Ezzel kapcsolatban az volt az érdekes, hogy mihelyt G. iwiw-en „kapcsolatban” volt, akkor az ex nő is. Amint kiderült, hogy együtt vagyunk, egyből nem hívta a nő a csekkek befizetettségének leellenőrzése miatt G.-t :D Kicsit megmosolyogtató és átlátszó, de ez van. Aztán beszélgettünk, sétálgattunk, majd vártam, hogy felajánlja, haza kísér vagy haza visz, de semmi… Bevágott egy taxiba és hello. Egyébként is azzal mentem volna, úgyhogy nem volt túl nagy lovagiasság! :D Nem maradtunk semmiben, kicsit olyan munkamegbeszélés-hangulatú volt az egész első randi, de nem maradtunk semmi konkrétban, azt mondta majd hív. Életem talán legbénább randija volt, de mégis vonzott a srác, talán pont azért, mert régen volt kapcsolatom, meg azt gondoltam, biztos csak rossz napja volt. Bíztam benne, hogy nem mindig ilyen. Aztán másnap semmi…este írtam neki egy sms-t, majd felhívott: elég bódult, ittas állapotban. Többek között az sem tetszett, hogy meglehetősen gyakran ivott, amikor nem dolgozott, vagy születésnap, vagy névnap, vagy 1 éves a mikró, valami ok mindig volt :D, meg a mániákus kondi a megszokott kis napokon, ha esett, ha fújt.

A maga kis hülye módján próbálta megmagyarázni a dolgokat. Sajnáltam, hogy nem vettem fel azt a beszélgetést, Youtube-ra való lett volna, nagyon nevettem, talán már kínomban is. Nem vettem komolyan. Teltek a napok, semmi nem volt, majd úgy vettem észre, napokkal később mégis csak akart, mert egyből megemberelte magát - kaptam a szép sms-eket, meg hogy látni szeretne. Találkoztunk, minden szép és jó volt, egészen addig amíg be nem jelentette, hogy neki kell a szabadság…persze, nem is akartam én senkit sem bekorlátozni, de ha van párja az embernek, akkor azért bizonyos mértékig nincs akkora szabadsága. Aztán próbálta megmagyarázni a dolgot, hogy ő is erre gondolt. Kicsit ugorva a sztoriban: 1 hét járás után azt mondta, hogy menjek el vele Siófokra, a bátyjáékkal együtt. Én még akkor nem akartam semmilyen családi bemutatósdit, meg hogy nézett volna ki, ha 1 hét járogatás után már el is megyek vele. Visszautasítottam. Ezen G. eléggé megsértődött, talán innen kezdődött minden baj. Nem nagyon tudta elfogadni, ha ellent mondanak neki, nagyon ego-s ember, talán ez is vonzott benne. Elég fiatal vagyok, dolgozok is és tanulok is, ráadásul nem egyszerű álmaim és céljaim vannak. Tudom, közhely de az embernek arra van ideje, amire szakít. Én is tudtam, hogy ő mennyit dolgozik és ő is, hogy én csak este érek rá. Aztán persze a végén már ezt is a fejemhez vágta. Júniustól szeptember elejéig jártunk, tehát néhány hónapos járogatás volt csupán. Jó életük van az egyenruhásoknak: 7 napból kb. hármat dolgozott, én meg vasárnap kivételével minden nap, és ez is baj volt neki, de ezt akkor is tudta, amikor összejöttünk, akkor nem volt gond. Mivel neki ennyi szabadideje volt, csak a jóisten tudja, hogy mit, meg mit nem csinált. Nagy nehezen sor került a családi bemutatósdira is, náluk. Azt vettem észre, ahogy még inkább megkedveltem, (annak ellenére is, hogy 2 külön világ voltunk) ő egyre inkább távolodott tőlem, amit el is fogadtam volna, ha lett volna oka. Nyár volt, mindenféle fesztivállal, és ez volt a mániája. Nekem ez egyáltalán nem tetszett, nem mentem vele, kettesben nem nagyon akart sehova menni, vagy a bátyjáékkal, vagy haverokkal, vagy egyedül ment. Esténként találkoztunk, ha meg hétvégén úgy alakítottam, hogy találkozzunk, akkor meg ő jött mindenféle hülye indokkal, hogy miért nem jó neki. Mindketten szörnyen büszkék voltunk. Önzetlenül adtam a szeretetet, megfordult a fejemben az is hogy csak bizonyos szükségletei kielégítése végett van velem, persze ő ezt tagadta. Ezek után, úgy érzem, szerettem és ragaszkodtam hozzá, de nem erőltettem - sem a csavargást, erre-arra, sem az együtt alvást, de annyira ő sem, mert vagy fázott, vagy melege volt, vagy sok szúnyog volt.

Sejtettem azt is, hogy szeret ismerkedni. Én még inkább kötődtem hozzá, aztán már a végén mindent a fejemhez vágott. Nem volt olyan hét, hogy vagy én, vagy ő ne mondja azt, hogy elég volt és ennyi. Nagyon szenvedtem miatta, szerintem valamilyen szinten ő is, csak büszke volt és nem mutatta ki, mert szerinte az „gyerekes”. Ő olyan tipikus férfi, fánkkal a kezében (ki lehet találni, hogy mivel foglalkozott). Majd végül szakítottunk, végleg. De mindenféle mondvacsinált indokkal még felhívott, 10 percig vitatkoztunk, aztán általában kinyomott, köszönés nélkül. Rejtett számos hívásokat is kaptam, amiket vagy felvettem, vagy nem, persze nem szólt bele senki. Gyerekes dolog ez az egész. Volt olyan, hogy egyenesen megkérdeztem: szeret-e? Erre azt mondta: „igen, érzek szeretetet..”, ezen a válaszon kiakadtam, persze ő azt mondta, hogy csak kötözködik.

Törölni akartam msn-ről, de teljesen kiakadt, hogy ne töröljem. Fent van azóta is, de nem beszélünk, esetleg néha ír, 1-2 szúrós mondatot. Az ex nőjével kapcsolatban annyit mondott még, hogy lehet tényleg igazam volt és mégsem felejtette el. Dühös voltam hogy egy harmincas, kiélt fejű, elvált, gyerekes, munkanélküli nő miért nagyobb perspektíva, mint egy fiatal, (állítólag) szép, művelt dolgozó és mellette jogot hallgató lány?! Nagyon kivoltam, becsapva éreztem magam. Aztán persze tovább ismerkedtem, amin ő kiakadt, de hogy mi jogon, azt ő sem tudta. Majd iwiw-en telepítettem a Csajok és Pasik-alkalmazást, ahol bejelölt egy 24 éves srác, nevezzük K-nak. Szimpatikus volt, visszajelöltem. Aztán msn-beszélgetés…kapaszkodjatok meg: kiderült, ő is ugyanazzal foglalkozik, és szintén ebben a városban. Azt hittem szétakadok! Vonzom az egyenruhásokat. Persze G. hosszú idő óta nem írt msn-en, aztán amikor K-val elkezdtem beszélgetni, egyből írt. Úgy érzem, helyre tettem magamban a dolgokat. Megkérdeztem tőle, hogy zavarja-e, hogy beszélgetek egy kollégájával, ezen teljes mértékben szétcsúszott. Szerinte ez ízléstelen dolog. Írtam neki, hogy nem a kezemet kérte, hanem csak beszélgetünk. Erre G. besértődött, és azt írta „csak azért beszélgetek K-val, hogy őt bosszantsam”. K. mesélte, hogy G. annak idején mesélt rólam, persze nem sok jót, hogy én állítólag nem voltam igazi, meg inkább testileg vonzódott hozzám, viszont akkor azt nem értem, hogy miért akad ki - mind a mai napig - ha mással ismerkedek, ha annyira nem érzett semmit? Nekem ez már zavaros, mindenesetre nem lepett meg a dolog, sajnos. Semmi olyan szándék nem volt bennem hogy azért ismerkedjek K-val hogy G-t bosszantsam, ez elég beteges lenne. Helyes srác K., kellemes volt vele beszélgetni, engem egy kicsit zavart hogy G-vel kollégák, de K.-t nem zavarta meg. Elmondása szerint, nem túl gyakran dolgoznak együtt. Aztán találkoztunk, nagyon kellemes volt, olyan volt amilyennek egy randinak lennie kell, teljesen más volt mint G. Aztán msn-en írogatott hogy legszívesebben megcsókolt volna…stb. Minden szép és jó volt, találkoztunk újra, elcsattant egy szimpla csók, ami 2,5 órahosszáig tartott, elég szép és érzelmes volt minden, már-már meseszerű. Aztán másnap várok, mint egy hülye: se sms, se hívás, semmi. Nagy nehezen lökött egy sms-t utána (3 óra múlva, miután hívtam). Nem vette fel, mert állítólag aludt, de másnap msn-ezünk. Másnap lett, feljött msn-re és elkezdte írni, hogy őt zavarja, hogy G-vel kollégák, írtam neki hogy engem is, de akkor nem zavarta, amikor órákig az érzelmes Casanovát játszotta?! Aztán előadta, hogy mégsem zavarja, mellék állást akar elvállalni, mert „egy ilyen csajnak megakar adni mindent” meg az előző nője kihasználta, mind anyagilag, mind érzelmileg, és helyre kell hogy jöjjön. Erre csak néztem, azt írtam neki, hogy mindezt hamarabb is közölhette volna. Annyit írt hogy attól még találkozunk, és majd kialakul, meg hogy ha helyre jön, ő fog engem keresni. Azóta hol az van, hogy ő agyal, hol az van, hogy azt mondja, próbáljuk meg. Én nem keresem, ha ő keres, akkor keres, de én nem. Valami eltört bennem, azt hiszem a bizalom. Nem történt még ilyen, hogy ennyire meseszerű legyen és ennyire egyben legyen minden, ilyen hamar. Egy kicsit megijedtem, de ő még jobban, és folyton keresi az indokokat. De akkor minek neki komoly kapcsolat, ha mégis független akar maradni? Szép volt minden, egy pillanatig boldog voltam, de az élet úgy hozta, hogy megint nem. Nem kicsit fáradtam bele az egészbe…