Zsuzsinak volt egy rettenetesen konzervatív anyja. Nem volt vallási fanatikus, se szűklátókörű (valami tanárféle volt) csak egyszerűen betegesen féltette a lányát, olyan volt, mint egy biológiai erényöv. Az első találkozás még bíztatónak is nevezhető: Zsuzsa bevezette udvarlóját a házba, szépen bemutatta a mamának. Amíg az emeleten készülődött, Tamás és Zsuzsi-mama a konyhában csevegtek. Egyszer csak Zsuzsa leszól, hogy Tamás jöjjön fel nyugodtan. Ekkor Zsuzsi-mama arca ökölbe szorul, majd gyorsan kínos mosolyba feszegeti és enyhe torokköszörüléssel, finoman kijelenti, hogy „Tamás biztos csak zavarná a készülődést”. Maradt mindenki a helyén. Amikor a lány elkészült, elindultak a bulira a srác kocsiján.

Másnap Tamás motorral állít be. A csengetésre Zsuzsi-mama nyit ajtót és közli Tamással, hogy a lánya pár perccel ezelőtt elment. A fiú csalódottan oldalog járműve felé. Aztán gondol egyet és felhívja a lány mobilját. Zsuzsi azonnal felveszi, és az a legviccesebb, hogy a srác végig hallja, ahogy a készülék kicsöng – ugyanis az emeleti szobából, egyenesen a fiú feje fölül jöttek a hangok. Tamás elmondja neki, hogy az imént a kedves mama, majdnem lóvá tette. Zsuzsi érkezik. Mögötte az anyukája kínos mosollyal mondja, hogy „azt hittem, Zsuzsa elment már, he-he”. De amint meglátja Tamás motorját, elsápad, ám a legteljesebb árnyalatváltozást akkor produkálja, amikor Tamás a lánya kezébe nyom egy bukósisakot. NA, NEEM! EZT NEEM! – mindketten hátrahőkölnek, ahogy az anya kifakad, mintha egy ősdémont látna. „Fel nem ülsz erre kislányom. Nem fogsz nekem meghalni” (igen, ezekkel a szavakkal). Jó. Zsuzsi megy busszal, míg a srác hazaviszi a járgányt, és majd valahol találkoznak.

Az idő szalad, a fiatalok egyre türelmetlenebbül kívánják egymást, de az alkalom csak várat magára. Egy szép napon Zsuzsi-mama felhívja Tamást és finoman felszólítja, hogy legyen szíves ne legyeskedjen a továbbiakban a lánya körül. A srác kiosztja, hogy ne avatkozzon már bele, nem az ő élete, és egyébként neki tisztességesek a szándékai, nem fogja az árokba dobni elvágott torokkal – szó szerint ezt mondta, mire az anya elkezdett istentelenül káromkodni.

Tamás már nem bírt magával, de a csaj se. Zsuzsi kitalálta, hogy az egyik este, amikor Zsuzsi-mama már az igazak álmát alussza (feltehetőleg jó mélyen) akkor lesurran és beengedi a bejárati ajtón. Tamás először arra gondolt, hogy szerez egy létrát és bemászik a csaj ablakán, de az ilyesmi csak filmekben mutat jól – és egyébként sem volt nála létra, se a ház körül.

Éjfél. Zsuzsa rezgőre állítja a telefonját, mert úgy beszélték meg, hogyha a srác már az ajtó előtt van, akkor csörrent egyet. Így is lett. A lány leoson és felviszi a szobájába Tamást. Szex helyett csak smárolás, nevetséges, ’csendes tapizás’ és ölelkezés volt. Mivel a közelben van az emeleti fürdőszoba, Tamás elindul oda – előzőleg megkérdezte a lányt, hogy jó ötlet-e, vagy inkább brunyáljon ki az ablakon? Erre Zsuzsa elmondja, hogy az anyja lent alszik és a lenti fürdőt használja (általában), menjen nyugodtan, nem lesz semmi balhé. De lett. Tamás minden gyanú nélkül benyit az emeleti fürdőszobába, ahol Zsuzsa anyja a kád előtti gumiszőnyegen áll TELJESEN MEZTELENÜL. Egy darabig egyikük sem bír szólni, majd Zsuzsi-mama töri meg először a dermedtséget és akkorát sikolt (reszelős, nem túl gyakorlott hangján) hogy a srácnak elmegy a kedve a pisiléstől és mint az ágyúgolyó, repül vissza a csajhoz. Bevágja az ajtót és elkezdi kapkodni a ruháit. Mielőtt még a lány kérdőre vonhatta volna, hogy mi történt (ő is hallotta a sikoltást) Zsuzsi-mama rúgja be az ajtót, pongyolában és annyira kiabál, hogy nem érteni, mit mond. Tamás rekordidő alatt kapja össze magát és húz el. A következő történt: mint kiderült a lenti fürdőszobában már este elfürödte valaki a bojler melegvízét, így Zsuzsi-mama valahogy fellopózott (csendben, nehogy felriassza lányát), és ők nem vették észre.

Zsuzsi mama tudta, hol dolgozik Tamás. Bemasírozott a munkahelyére és mivel őt nem találta ott (kerékpáros kifutófiú volt) elkezdte keresni a főnökét. Amikor megtalálta, követelte, hogy rúgja ki, mert egy beteg állat. Amikor elment, és Tamás megérkezett, a főnök elmesélte neki mi történt, Tamás is elmesélte, miért, majd együtt nevettek az egészen. Felvázolta a tegnapi kalandot is: „Tiszta nevetséges, hogy előbb látom meztelenül az anyját, mint a lányát!” – elevenítette fel a nagyon is friss emlékeket.

Tamás megkérdezte a lánytól, hogy a korábbi srácokat is ennyire gyűlölte az anyja, vagy csak őt tünteti ki figyelmével? Zsuzsi elmesélte, hogy azokat a srácokat, akikkel korábban járt, soha nem hozta ide, inkább ő ment hozzájuk – így az anyja azt se tudta, mit csinál, de ha rákérdezett, azt mondta, valamilyen latin táncházban van. Szegény srácot annyira gyűlölte Zsuzsi-mama, hogy lehetetlen volt többé a ház közelébe merészkednie, ezért titokban találkoztak, mint Rómeó és Júlia Lőrinc barátnál. Tamás azon mulatott magában, hogy a filmekben ilyenkor szokta a gazdag apa felkínálni azt a bizonyos aktatáskát tele zsével, hogy mind az övé, ha békén hagyja a lányt. Zsuzsi apja évente négyszer jön haza, mert Kanadában épít házakat. Nem voltak szegények, de gazdagok se. De akkor se ment volna el, ha lepénzelik, mert tényleg szerette ezt a lányt, és Tamás tényleg rendes gyerek. Ám be kellett látnia, hogy reménytelen az ügy. Egy darabig még bujkálva találkozgattak, majd pár hétre rá Zsuzsa és Tomi szakítottak, ám évekkel később a srác megtudta, hogy Zsuzsa elköltözött otthonról. Hogy milyen viszonyban maradt az anyjával, csak találgatni lehet. Ha valaki félti a lányát, az tök rendben van, de 23 évesen azért érezze már egy normális csaj, hogy az anya-lánya kapcsolatnak is megvan az egészséges határa, és ha egész életében bujkálnia kell előle, abból nem lesz semmi. Jövő pláne.