Ha összejössz apád szeretőjének a fiával, akkor végül is a mostohatestvéreddel jársz? – ezt a kérdést boncolgatja a kedves posztíró. Az események középpontjában egy igen szövevényes családi kapcsolat áll: a családfő otthagyja a szeretőjét és a feleségét is, ám a két asszony feltalálja magát és szövetkeznek. Most megtudhatod, hogy a szerelem nincs tekintettel a családfára.
Olvasgattam az eddigi posztokat, és megpróbáltam keresni egy olyan történetet, ami az enyémhez hasonló, de nem találtam, így remélem kellő érdeklődéssel fogadjátok majd kategórianyitó történetem. 25 éves lány vagyok, apukám és anyukám hét éve különélnek, de nem váltak el, miattam és az öcsém miatt, meg amúgy is macerás az ilyesmi manapság. Szóval, külön laknak: anyám velem együtt a családi házban, apám pedig a szeretőjénél. Apám pár hónapja összerúgta a port a szeretőjével és puffogva elköltözött tőle, de nem haza, hanem az egyik lakásába, amit időnként kiadott, de akkor éppen üresen állt.
A szerető (Éva) egyszer csak gondolt egyet, és felhívta anyámat. Apám a tiszta játék híve és már a dolog elején elmondta mindkét nőnek, hogy mi a helyzet. Mivel mindketten tudtak a másikról, bár még sosem találkoztak addig, volt mondanivaló bőven. Találkoztak is – anyám meghívta hozzánk. Könnyed beszélgetés kezdődött, és egy idő után arra a megállapításra jutottak, hogyha nem ilyen körülmények között találkoznak, még barátnők is lehettek volna. Mivel én jóban voltam Évával, sokat segítettem, hogy a találkozó zökkenőmentes legyen. Hogyan kerültem kapcsolatba Évával? Apám annak idején felajánlotta, hogy segítsek már be egy kicsit a cégénél - Évának jól menő fordítóirodája van, ahol hárman dolgoznak: Éva fia és két csaj - mivel én elég jól írok és beszélek spanyolul, pont kapóra jött egy kis mellékes. Évával is jóban voltunk, de anyámnak sose meséltem arról, hogy őt is elfogadtam. Most, hogy ez az érdekes helyzet kialakult – apám mindkét nőtől eltávolodott – én voltam az összekötő kapocs, és mivel rendszeresen dolgoztam Évánál, sűrűn találkoztam Miklós nevű szép szál fiával. Én sosem közeledtem, és bármennyire is helyes volt, próbáltam nem úgy nézni rá. De én sem vagyok fából, így amikor elhívott egy barátja szülinapi bulijára, elkísértem. Össze is jöttünk, de egyelőre még nem kerültünk a csóknál intimebb viszonyba. Miklós magas, mosolygós fiú és valamiért nagyon vékony hangon beszél, mely vonása külön szimpatikus nekem! Mivel apámmal végig kapcsolatban maradtam, rábeszéltem, hogy üljön le Évával és beszélje meg a dolgot. A legbizarabb vonása a történetnek, hogy még anyám is ugyanezt tanácsolta neki. Nemrég apám kibékült Évával és majd elájult, amikor elmondta neki, hogy anyámmal találkozott és még fognak is, mert remekül elbeszélgetnek. Most már lecsitultak a hullámok. Szóval, apám szeretőjének a fia a barátom. Még nem jutottunk el az ágyig, kérdéses, hogy egyáltalán megtegyük-e? Miklóssal azon nevettünk, hogy a kialakult kontextusban, rokoni szempontból ki ő nekem? Mostoha testvérem? Akkor most van erkölcsi akadálya annak, hogy járunk, vagy nincs?
