Olvastam a vakarcsos-posztot és azzal szembesültem, hogy mindez velem is megtörtént már, átéltem a szerző érzéseit, csakhogy velem fordítva esett meg, és nem olyan intenzitással. Engem egy nő ostromolt, persze jóval szerényebb eszközökkel. Számítógépeket javítok egy szervizben. Néha helyszínre is kimegyünk. Így történt, hogy egy bank központi irodájába vetődtem, ahol egy vigyorgós gyakornoklány fogadott. Nem vagyok egy szép darab, 24 éves korom ellenére nagyobbacska potrohom van, hozzá hosszú haj, és körszakáll. Nem egy leányálom.

Szóval, megérkezem, lepakolom a táskámat. Viktória – nem így hívják, de V-betűs – megmutatta a beteg gépet. Frissítettem rajta a Vindózt, és amíg pörgött, türelmesen vártam. Kénytelen voltam Viktóriával beszélgetni, mert a hatalmas csönd egyre kínosabb volt. Tipikus titkárnőt képzeljetek el: szemüveg, könnyű kis matyómintás ing, farmerszoknya. Velem egyidős lehetett. Mivel akkoriban éppen nem voltam foglalt, feljogosítottam magam egy kis férfias flörtölésre. Nem volt az esetem, de el tudtam képzelni magam rajta. Amikor végeztem, megadtam neki az e-mail címem, mondván: „bármikor jól jöhet egy szerelő, hiszen manapság számítógépek nélkül egy lépést sem lehet tenni”. Utólag már megbántam, hogy megadtam neki a mélemet, mert lassan spam-listára kellett tennem: naponta bombázott helyszíni tudósításokkal, hogy aznap éppen mit csinált, mit gondolt, vagy mire jött rá. Mintha a naplójának részleteit küldené el. Kész kabaré volt! Ilyen igazi „csacsogós nőci” volt. Csak én nem bírom ezt. Randiztunk párszor, de nem emlékszem vissza rájuk szívesen: embert még nem láttam ilyen gyorsan és fölöslegesen beszélni. Amikor felhívott a lakására, gondoltam, egy kis szex és más semmi. Hát megszenvedtem azért a menetért, és nem is volt jó. Egyszer szexeltünk, de borzasztó volt: csak feküdt és nem csinált semmit. Kétségbeesett arccal hevert, de amikor észrevette, hogy nézem, mosolyba rántotta a száját. Ijesztő volt. Mindenesetre a kézügyessége remek volt: rengeteget beszélt arról, hogy ő mennyire zöld és szelektív és természetvédő: ha teheti, mindent maga készít. Tele volt a lakása ilyen újrahasznosított, vagy kézzel gyártott cuccokkal. Biztos vagyok benne, hogy a Spektrumon leste azokat a ’csináld magad’- sorozatokat, és azóta gyártja a cuccait. Még a táskáját is maga varrta. Nem ezzel volt a bajom, sőt.

Amikor én akartam áthívni magamhoz, a következő párbeszéd zajlott le:

ÉN: Találkozunk?

Ő: Most? Hiszen újhold van!

ÉN: És?

Ő: Ilyenkor nem szoktam találkozni senkivel...