A történetem friss és még mindig zajlik. Lány vagyok, 23 éves. Egy társkereső oldalon megismertem egy srácot (Zoli), akivel hosszas levelezés után elkezdtük tervezni az első találkozót. Sok közös témánk volt, a képcsere után pedig mindkettőnkben tovább erősödött a személyes találkozó iránti vágy, és az, hogy minél mélyebben megismerjük egymást. Ehhez a személyes kapcsolat elkerülhetetlen, hiszen az egy komplex helyzet: nincs sumákolás, nem lehet a virtuális tér mögé bújni – minden kirakatban van, és mindent látsz, ami ott van az orrod előtt.

Mivel én elég félénk vagyok (hiszen nem randizom minden héten) ezt el is mondtam Zolinak. Időt kértem, és azt, hogy ne lóhalálában rohanjunk előre, inkább lépésenként. Erre visszaírt, hogy ő is hasonló helyzetben van. Elmesélte, hogy eddig 4 netes randija volt, és mind a négy alkalommal gyomorgörcsei votak, mert annyira izgult, hogy mi lesz. A mentőötletet ő javasolta: legyen páros randi: ő is hozza egyik haverját és én is egyik barátnőmet. Így van mellettünk valaki, és nem vagyunk kényszerűen összezárva, oldottabb, barátibb hangulatú az egész. Így is lett, megbeszéltünk egy időpontot és az első randit összekötöttük egy kis night life-al, hogy még kötetlenebb legyen az egész. Zolit az is zavarta, hogy a randik mindig ugyanolyanok: két ember ül egy asztalnál egy kávé fölött. Újítani kéne. Hát, mi újítottunk. Egy belvárosi szórakozóhelyre beszéltük meg a találkozót. Ahogy megegyeztünk: én is hozom egy barátnőmet, ő pedig egy haverját. Mi a megbeszélt időpont előtt 10 perccel már ott voltunk, és mint utólag kiderült, Zoliék már fél órája ott vannak és poharaznak. Gondolom, neki is kellett a bátorság, ahogy nekem is, ezért otthon én is legurítottam egy vodkát – hogy ne legyen piaszagom, egymás után toltam a Tic Tac-ot. Mi már ismertük egymást, de az élőben történő találkozás, mindkettőnket gyámoltalanná tett, és kissé zavarban voltunk. Bemutattuk a kísérőinket, majd miután már mindenki ismerte a másikat, leültünk négyesben. A jég megtört: Zoli és én azonnal elkezdtünk beszélgetni, ahogy kísérőink is. Hamar kiderült, hogy barátnőm foglalt, pedig Zoli haverján láttam, hogy bejön neki a csaj. Zoli haverja egy darabig velünk volt, majd bejelentette, hogy „körül néz”. Igen, csajozni ment, ez később ki is derült. Én közben bevontam az elárvult barátnőmet a beszélgetésbe. Egyszer csak érkezik vissza Zoli haverja a portyáról. Zavar ül az arcán, melyre kissé azért rá is játszott. Kérdezzük, mi történt, mire azt feleli: „az előbb odamentem egy bomba jó nőhöz a pultnál, és amikor megszólalt, már az is gyanús volt, de a legborzasztóbb az volt, amikor Miklós néven mutatkozott be.” Ez a kis fiaskó aztán elindította a közös este további részét, mert végig ezen nevettünk. Igen, valami komszi-komszá helyen voltunk, de erre csak közben jöttünk rá, amikor elkezdett beszállingózni a színes vendégsereg. Hajnali kettőkor elváltak útjaink. És most jön a lényeg – vagyis a kételyem – amit nem tudok egyedül eldönteni, mert lehet, hogy csak az én fejemben van az egész. Zoli ugyanolyan erőteljes egoteregető személyiség, mint én. Nagydumás, megmondó ember – és nem tudom, hogy van e jövője két erőteljes személyiségnek. A baráti társaságomban nem is találok erre példát, azaz általában kiegészítik egymást – ha a pasi határozott, a nő nem az, vagy éppen fordítva. Megfér két dudás egy csárdában?