Az én történetem szépen indul, de csúnyán fejeződik be. A jóindulatomról és a vakságomról lesz szó, valamint arról, hogy mennyire megbíztam egy illetőben. Türelmem és odaadásom elvakított. Nem vettem észre sem a jeleket (igazából nem is voltak nagyon) sem a pasi változását. A történet sokrétű lesz, és többek között arra is rávilágít, hogy milyen fontos egy pasinál a humorérzék, és arról is szólni fog, hogy miért olyan vakok néha a lányok – amilyen például én is voltam - hogy nem veszik észre: csak arra használta őket egy kisfiú, hogy férfinak érezhesse (és nevezhesse) magát. Egyik barátom tavaly májusban - a hónap végén, amikor jó idő volt és a kertben sem fagytunk meg nyolc után - rendezett egy közös bográcsozást, amolyan kerti partit magyar módra. Tizenvalahányan voltunk, és a hangulat is szépen kialakult.

Itt tűnt fel egy viszonylag arányosan nagydarab srác, aki kicsit kapatosan, szenzációs poénokat nyomott, igazi nagydumás arc volt – de nem a menősködő, hanem a vidékiesen kövér fajtából. Igen, kicsit kövérkés volt és kopaszodott, valamint az arcához nem illő, aránytalan szemüveget hordott. Az a típus volt, aki ha nem hagyja el magát, és kicsit rágyúrt volna, gyönyörű felsőtestet tudott volna magának összehozni. Nem volt egy kiköpött jóképű gyerek. Nálam nagyon sokat számít, ha egy pasinak van egy nem túl izzadságszagú, egyedi humora. Szerintem sok lány van így ezzel. Odajött hozzám és bemutatkozott: Gyulának hívták, és 24 éves volt. Nem látszott annyinak, messziről 31-32-nek saccoltam. Tényleg meglepődtem. Elkezdtünk fröccsözni és belefolytunk a buliba. A kaja késett, mert hiába mondták a lányok, hogy jó lesz már az a gulyás, a házigazda (aki természetesen az a típusú férfi volt, aki saját bevallása szerint, mindenkinél jobban értett a főzéshez) kötötte az ebet a karóhoz és mindig az utolsó simításokról beszélt. Gyulával közben elsodródtunk egymástól és bevettük magunkat a többiek közé, elvegyültünk. Azon kaptam magam, hogy gyakran kalandozik Gyula felé a tekintetem, amit ő el is kapott és jelentőségteljesen viszonozta a pillantásomat. Amikor elkészült a kaja, mindenki nagy örömére, neki álltunk enni. Gyula legalább 3 tányért bevágott, rossz volt nézni – nem, hazudok: jó volt nézni, mert olyan jó ízűen evett, hogy akkor is megjött volna az étvágyam, ha éppen a jóllakottságtól szenvedek. Nem zabált, nem volt gusztustalan – csak nagyon elszántan kajált, az arcát alig láttam közben, nem nagyon jött fel levegőért, szépen lassan befalta az adagjait. A kaja után pezsgőt pukkantottunk és újra kettesbe merültünk. Hamar el is csattant egy csók és hát… mivel mindenki ott aludhatott, meg bennem is, és Gyulában is nem kevés alkohol dolgozott, hamar le is feküdtünk. Az egyik szobát elfoglaltuk és szexeltünk egy jót. Nagyon jó volt vele, de viszonylag rövidre fogtuk, mert fáradtak voltunk mindketten. Reggel leírtuk egymásnak minden elérhetőségünket és este már MSN-en beszélgettünk.

Találkozgattunk, járni kezdtünk. Mindenkinek elújságoltam, hogy milyen boldog vagyok vele, és mennyire jó fej Gyula. Kezdetben a kapcsolatunk harmonikusnak volt mondható: Gyula nagyon jó volt a konyhában (a Tiramisuhoz nagyon értett) az ágyban pedig… hogy is mondjam: „fejlett nyelvérzékről tett tanúbizonyságot”, ami egy nőnél igenis számít. Megdöbbentett az őszintesége is, mert elmondta, hogy nem nagyon futnak utána a lányok, sőt, egy időben még bottal sem lehetett volna neki nőt fogni. Ezt egy férfi nem szívesen vallja be. Ezért is bíztam meg benne.